Városok gyermekei

Sokáig gondolkodtam azon, mivel is kezdjem a blogok sorát. Aztán úgy döntöttem, a komoly dolgokat meghagyom a Weboldalon, a Hírportálon és a Tudástárban, itt meg azokat a történeteket írom meg, amik nálunk, vagy partnereinknél játszódtak.

Még készül a Talentikum Készségfejlesztő webhelye, de ők már javában működnek, különféle gyermekeknek szóló készségfejlesztő programokkal.

Székesfehérvár város lévén az ottani gyerekek se mindennap találkoznak a természettel. Múltkor beszélgettünk Szűcs Edittel, aki Budapesten dolgozik óvodában. Néhány ötlete a Készségfejlesztőben is megvalósul.

Ezek egyike így kora tavasszal: ismerkedés a maradék kukoricával. Sokan felnőttek anélkül, hogy élőben látták volna, mi az a kukorica morzsolás, milyen a Csuhébaba, amit valamikor Manócska csinált Mazsolának az esti mesében...

Az ismerkedés nagyon tetszett a gyerekeknek. Másnap mesélte az egyik apuka:

• Tegnap azt mondta a fiam, hogy itt kukoricán térdepelt. Megkérdeztem: „Rossz voltál?”, azt mondta boldogan, ragyogó szemekkel: „Nem, de megengedték!” Igaz ez?
• Igen, tegnap a kukoricával ismerkedtünk, kipróbálták a gyerekek ezt is.
• Én nem próbálhatnám ki...? - jött a szerény kérés.

Kipróbálta, nagyon tetszett neki. Felvetődött szeretne részt venni néha a foglalkozásokon, mint a gyerekek. Természetesen lehet. Mert együtt játszani, együtt megismerni már egy szebb útra vihet. Ahogy az a mondás tartja, amit Lea talált épp ma:

Az emberek már csak ilyenek; szívükben remények, álmok és hit, szemükben pedig ott ragyognak a csillagok.