18:37
2
Neil Gaiman
Olvasok egy könyvet: Neil Gaiman és Terry Pratchett közös könyvét, az „Elveszett próféciák” címűt. Tartalma sok szempontból nagyon aktuális.

Annak ellenére, hogy minden kapcsolódó részben idézek a könyvből,  egyáltalán nem könyvajánlónak szánom. Gondolatébresztőnek.
Terry Pratchett

Először azért, mert 2012-re mindenki különféle világvégéket vár, másodszor azért, mert készülő rendelkezések és létező módszerek szempontjából igencsak elgondolkodtató.

Az első amire felfigyeltem, a próféciákkal volt kapcsolatban:

„Az összes nagy kiadó - összesen nyolc - legalább egy Próféciák könyvét tudhatott a listáján. Mindegyik vészesen pontatlan volt, de a ködösítés és a nagyvonalú általánosítások népszerűvé tették őket. Ezer-, sőt tízezerszám fogytak.

- Mintha pénzet nyomtatnánk! - mondta Bolton mester Scaggs mesternek. - A közönség szemetet kívána! Azonnal ki kell adnunk egy jóslatok könyvét!

A kézirat másnap reggel meg is érkezett, az író időzítése, mint mindig, ezúttal is tökéletes volt.

Bár sem Bilton mester, sem Sragg mester nem tudta meg, a kézirat az emberiség történelmének egyetlen, minden részletében tökéletesen pontos jóslatait tartalmazta az elkövetkező háromszáz és negyvenvalahány évre, pontosan és részletesen taglalta az eseményeket, amelyek majd elhozzák a világvégét. Minden részlet abszolút pontos volt.

Bilto és Sraggs 1655 szeptemberében adták ki a könyvet, még épp időben a karácsonyi szezonra, és ez lett az első könyv Anglia történelmében, aminek remittendája lett.

A könyv nem fogyott.

Még abban a kis lancashire-i üzletben sem, ahol kis papírlapon az állt mellette: „Helyi író.”

A könyv szerzője bizonyos Agnes Nutter nem lepődött meg ezen. Akkoriban igen kevés dolog tudta volna meglepni Agnes Nuttert.

Nem mintha a népszerűség, vagy a pénz miatt írta volna, pusztán az írónak kijáró tiszteletpéldány miatt.

Senki nem tudja, mi történt az el nem fogyott példányok garmadájával, az viszont biztos, hogy egyetlen múzeum és magángyűjtemény sem rendelkezett vele.

...

Éppenséggel az egész világon mindössze egyetlen példány maradt meg Agnes Nutter próféciáiból.”


Néha erősen elgondolkodom rajta, tényleg ennyire ijesztő az igazság, a tények? Mert az egészen biztos, hogy ezekre a legvakabb, legsüketebb az emberek többsége. Hajtogatják: az úgysem történhet meg... De megtörténhet. Meg is történik. Ma sokkal több múlik rajtunk, mint bármikor gondoltuk volna.

2 megjegyzés:

  1. Attól tartok, már nem sok minden múlik rajtunk! Lehet, hogy pesszimizmus a részemről, de nem találok egyetlen okot sem, amitől ne így gondolnám!
    Mindent elkövettünk, és követünk azért, hogy a világvége lassan igaz legyen!

    VálaszTörlés
  2. Senki máson nem múlik, csak rajtunk. egy emlékeztető erről: http://www.youtube.com/watch?v=0aHb9KgIOD4

    Még egy idézet a könyvből: „Crowley mindig tudta, hogy a közelben lesz, ha bekövetkezik a világvége, mert halhatatlan volt és amúgy sem volt más választása. Csak remélte, hogy még sokára lesz.

    Ugyanis kedvelte az embereket. Egy démon számára ez súlyos jellemhiba.

    Ó, persze, mindent megtett, hogy rövidke életük minél nyomorúságosabb legyen, de amit ő kitalált, feleannyira se volt gonosz, mint amit maguktól csináltak.
    ...
    És mikor azt hinnéd, hogy gonoszabbak a Pokol minden bugyránál, hirtelen Mennyországot megszégyenítő eleganciára és nagylelkűségre képesek. Gyakran ugyanaz a személy képes mindkettőre. A szabad akarat a felelős érte, természetesen. Franc se érti.”

    VálaszTörlés

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.