„Polgári engedetlenség: Erőszakmentes tiltakozási forma, a hatalommal való együttműködés valamilyen fokú nyilvános megtagadása, annak tevékenysége miatt.

Célja a hatalom közérdekű tevékenységének megváltoztatása vagy annak javítása.”

A fenti meghatározás néhány igen fontos gondolatot juttatott eszembe.

Valójában folyamatosan polgári engedetlenségben élek, hiszen a hatalom ma elsősorban a gazdaságot irányítja. Leghatalmasabb képviselője a vegyipar, annak legnagyobb nyereséget hozó ága a gyógyszeripar.

Ez utóbbi többféle arcát fordítja felénk. Palettája az ártalmatlannak tűnő vitaminoktól egészen a legalizált, nagyon durva hatású, ideg és személyiségromboló drogokig tart. A kínálat jelentős része nem gyógyít meg a világon semmit. A paletta egészének az a hivatása, hogy arra ösztönözzön minket: a megoldásokat a bogyókban keressük.

Így utólag sok szerettem értelmetlenül fájdalmas és/vagy korai halálát kellett átéljem. Hol azért mert egyikünk se tudta, van más út, hol azért, mert aki gyógyult volna nem értette meg: vannak dolgok amiket csak magunk javíthatunk meg ha elrontottuk.

Én engedetlen vagyok, mert nem élek ilyesmikkel. Saját bőrömön próbáltam végig nagyon kemény helyzetek kiútját - a magam és a természet együttes erejével. Néha elgondolkodom, milyen egyszerű megoldásokat kell alkalmazni ahhoz, hogy egyensúlyban tartsuk egy ember szervezetét, környezetét.

Aztán nem értem, miért is nem élünk ezekkel az egyszerű megoldásokkal? Nem értem, miért nem tanítják meg nekünk ezeket? Teljesen elveszett volna az öregszülék tudása? Vagy direkt, mert másképp nem lehetne a valóságot műanyaggal helyettesíteni? Miért kell kiirtani például a növényeket, amiknek időnként az életünket köszönhetjük?

Hányszor kell még átélnem mikor az utolsó lehetőség után mérföldekkel jönnek családok segítséget kérni? - sőt végül megmondják, eszükbe nem jutott, egészséget kaphattak volna kínhalál helyett, ha megfordítják a lehetséges módszerek sorrendjét. (Most lehet szólni, hogy drasztikusan fogalmazok, túl durva.)

Már ott kezdődik talán, hogy az asszonyok nem gyereket szülnek áldott állapotuk után, hanem teherbe esnek és baba jön a világra? Akinek persze nem anyatejet adnak, friss gyümölcsöt és otthon főtt ételt, hanem tápszert, konzervet, meg ilyeneket. Persze mikrózva, mert az gyors. Sokuknál a kutya különbül van ellátva...

Óhatatlan, hogy a minőségi éhezés és a folyamatos, vegyszerekből, műízesítőkből adódó mérgezés megbetegíti a ezeket a babákat. De az anyjuknak eszében sincs. hogy tényleg megetesse, megitassa őket, elvegye tőlük a mérgeket. Elviszi a babát a szervizbe, ahol az ügyeletes szerelő - akarom mondani orvos - felír neki további mérgeket, rosszabb esetben még egyes testrészeit meg is csonkítják.

Egészen furcsa, hogy ez fel se tűnik az anyáknak, sőt természetesnek tartják. Ráadásul nincs olyan iskola, ahol megmondják, mit is kéne enned, vagy a gyereknek adnod. A valóság helyett műanyagot kapsz. Vitaminok, fémek, ásványi összetevők, enzimek, meg hasonlók neveit.

Én már nagyon sok emberrel találkoztam. Mikor bármelyiktől megkérdem, mit ebédelt, hamarabb kapok olyan választ: „Csülkös bablevest”, mint olyat: „100mg C vitamint, 20g állati fehérjét, ésatöbbi...”.

Tessék már kérem szépen elgondolkodni! Az utóbbira akarnak minket átszoktatni minden áron. Igen, az életünk, egészségünk és szeretteink élete, egészsége árán is. Nem tudom meddig lesznek még polgári engedetlenségben élő asszonyok, akik ételt főznek, férfiak, akik megtermelik a hozzávalókat.

Ma már ott tartunk egy átlagos ember simán megmondja, mennyi és milyen összetételű üzemanyag kell az autójába ahhoz, hogy eljusson valahova és a jármű ne károsodjon. De hány olyan ember akad, aki tudja: mennyi és milyen összetételű „üzemanyag” kell neki az egészséges holnaphoz?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.