Távoli vidékekről is érkeznek a megvilágosodást áhító tanítványok, hogy apátja, a nagy Lhász-Ár láma lótuszvirághoz hasonlatos lábai elé telepedve kortyoljanak a szatori tiszta forrásából.
Történt, hogy Lhász-Ár láma a nagyszerű Zhol-Thán (buddhista nevén: "A Semmilyen bódhiszatva, a Végső Bölcsesség Tudója, a Kétcsövű Megvilágosodott, Aki Gyalog Ment El és Lovon Jött Vissza") zen mester tanácsára a kolostor összes babját és lencséjét elzárta a boltozatos pincébe (de azért egy szép kövér jakcombot a köpenye alá rejtett magának és a mesternek).
A sok meditáló (akik bankkártyával és készpénzzel is fizethettek a bölcsesség gyöngyszemeiért) egyre éhesebb és idegesebb lett. Gyomruk korgása irdatlan recsegéssel verődött ide-oda a Himalája roppant bércei között, úgy hangzott már, mint ezer lavina dübörgése.
- Mester - fordult végül az egyik tanítvány Lhász-Ár lámához. - Lehet-e az üres edényben megízlelni az egykor benne sült pecsenyét? (Igen éhes volt már a tanítvány, csupa gasztronómiai metafora jutott csak eszébe).
- Mit jelent ez, Mester? - kérdezte a tudni vágyó, miközben igyekezett lenyalogatni a szemöldökéről csöpögő fűszeres szaftot.
- Meditálni jöttél ide, nem zabálni! - válaszolt a nagy láma. - Nem látom a sérelmedet.
- Estére az összes tanítvány elhagyta a kolostort, és alászálltak a hívságos világba, ahol bab és lencse terem. Más kolostorokba indultak, ahol az esti visszavonuláshoz pattogatott kukoricát és sajtos-tejfölös lángost is felszolgáltak. Vitték a bankkártyáikat és a készpénzüket.
- Nos, nagy Semmilyen Zhol-Thán mester, egyedül maradtunk - fordult az apát a zen mesterhez. - Tényleg baromi jó ötlet volt. Menj a pincébe, vedd a válladra a babos zsákot, szedd össze az eladható ereklyéket, és induljunk. Addig én lekapcsolom a villanyt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.