Meleg vagyok, többnyire 36,6 fokos. Ez általában melegebb, mint a környezetem, ezért hőt adok le az Univerzumnak. Afféle alapvető termodinamikai megállapodás ez köztem és az Univerzum között, én felzabálom az Univerzumot, magamban lassan égetem, és kicsit emelem a hőmérsékletét. Ő meg hűt engem ezáltal, nehogy túlhevüljek, mint egy felfuvalkodott szupernova.

Erre akár büszke is lehetnék, hiszen onnan nézve, ahol vagyok, az Univerzum az én kalapom, és magam vagyok a bokréta is rajta. De különösebben büszke nem vagyok, inkább csak finnyás. Mindenki központ a maga Univerzumában, amely egyszerre közös és végtelenül különböző. Undorít, mikor valaki a saját Univerzumát egyetemessé akarja kalapálni.

Meleg vagyok, bár leginkább heteroszexuális, ami az én dolgom; lehetnék más is. Más is vagyok. Én is más vagyok, és mindenki másik. Ez itt a másvilág, az volt mindig.

Nincsenek kitüntetett, egyedül üdvözítő Univerzumok. Csak a részecskék mindig változó, örök tánca, az entrópia végtelen rendje és káosza. És tulajdonképpen nem szeretek menetelni, nem szeretem a technót, nem vagyok oda a toleranciát reklámnak használó cégekért, politikákért. De megyek, megjáratom ma az Univerzumomat, mielőtt valami hivatalos fraktálba merevítenék.

Mielőtt megpróbálnák lefagyasztani a hideg számítók.

Azért hideg vizet viszek, nehogy megüssön a kigyúrt, kopasz hőguta.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.