Konok Péter: Riport

• Csókolom, Mari néni! A tévétől jöttünk, riportot készítünk.
• Szervusztok, fiaim! Kérdezzetek csak nyugodtan!
• Mari néni fél a migránsoktól?
• Hát már hogyne félnék!? Olvasok plakátot.
• Tetszett-e már migránst látni?
• Én biz' egy darabot se!
• Nem jó, Mari néni, leállunk. Tessék azt mondani, hogy tetszett látni migránst, úgy hitelesebb!
• Nekem aztán édesmindegy, fiam!
• Kamera! Mari néni, aztán tetszett-e már migránst látni?
• Mi az hogy!
• Milyen volt?
• Milyen volt, milyen volt... Mint bárki más.
• Nem jó, megint leállunk. Mari néni! Hát hogy lenne már olyan a migráns, mint bárki más? Teljesen eltérőek! Ostoba arcukon kapzsiság, sárgás, guvadt szemükben gonoszság, élvetegen biggyedő ajkukon bamba kéjvágy, és csak azt nézik sunyin vigyorgó pofával, hogy mit lophatnak el a zsebünkből és a kultúránkból. Érti?
• Értem, fiam, értem. Nem vagyok süket.
• Rendben, felvétel! És milyen volt az a migráns?
• Hát, én nem is tudom, de ahogy jött ott az úton, én azt mondtam a szomszéd Terikének: nézzed már, Teca, az adta migránsát! Hát nem kiköpött a miniszterelnök úr?