Rogánékhoz képest talán valóban az, egy ártatlan zsúrfiú, mert azzal a teljesítménnyel, amit ő művelt fénykorában, nyomába sem érhet a mai, üzemszerű lopásra szakosodott hiénáknak.
Azért ne mentsük fel Torgyánt, mert a helyzet ennél jóval árnyaltabb. Torgyán József volt az ugyanis, aki meghonosította a magyar politikai közbeszédben azt a visszatetsző, gusztustalan mentalitást, ami mára felerősödött és majdhogynem mindennapossá vált. Nemcsak azzal, hogy – még ellenzékben - bármelyik beszédében képes volt beleszőni azt a felszólítást, miszerint Horn Gyula mondjon le. De emlékszünk arra is, hogy ő volt az, aki azzal fenyegette a fővárosiakat, hogy patakvér fog folyni a pesti utcán, ha nem teljesítik a kisgazdák követeléseit.
Mindez előrevetítette a később Orbán által kiteljesített Budapest - Vidék ellentétet, amelyben a főváros bűnös és kozmopolita, miközben a vidéki Magyarország tiszta és egészséges, a magyar jövő záloga.
Mindez ellenzékben még megmosolyogtató volt, egyfajta operett-szerep, és hosszú, véget nem érő, értelmetlen körmondatai is azt sugallták, hogy Torgyán doktor olyan ember, akit nem szabad komolyan venni. És tényleg nem volt komolyan vehető, még akkor sem, amikor köztársasági elnök szeretett volna lenni.
Torgyán doktornak azonban nem csupán a „patakvérezés” miatt volna elszámolnivalója a sokat hivatkozott magyar emberekkel. Hanem azért is, amit az első Orbán kormány idején, mezőgazdasági miniszterként tett. Ő honosította meg ugyanis Magyarországon az állami pénzből kitömött futballklubok rendszerét. Pontosabban, az ő idejében egyetlen kiemelt egyesület élvezte a felsőbbség támogatását: a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Ferencváros. A Videoton akkor még sehol sem volt, Felcsút nevét legföljebb az ott lakók hallották, ám a Fradihoz – reklámként - már akkor is dőltek a kötelezően utalandó százmilliók. Pártjának jelmondatát – Isten, Haza, Család – a gyakorlatban is megvalósította: menyét például magas pozícióba helyezte.
Torgyán József tündöklése nem volt hosszú életű. Bukása is gyors volt, ám nem annyira látványos, mint kellett volna: ha a sajtó jobban odafigyel arra, ami 2001 és 2002 táján történt,
szaftos történetek kerekedhettek volna.
Torgyán doktor fia, Torgyán Attila ugyanis egy meglehetősen homályos, vesztegetési ügybe keveredett. Bírósági ítélet és börtön nézett ki neki, ám az ügy, egyik napról a másikra, valamiért megszűnt ügynek lenni. Azóta sem tudni erről semmit, ha csak azt nem, hogy a Torgyán József vezette kisgazdák, akiket Orbán Viktor és társai 1998 előtt még szalonnazabálóknak neveztek, hirtelen aláírták a Fidesz által megalkotott kétéves költségvetést.
A következő kép már a parlamenti folyosón mutatja Torgyán doktort. A miniszter a nála évtizedekkel fiatalabb miniszterelnökre, Orbán Viktorra vár. Orbán hosszan csicskáztatja Torgyánt, aki láthatóan idegesen sétál fel, s alá a parlament folyosóján, s jobb híján az ott látható intarziákat tanulmányozza.
Aztán végül nyílik az ajtó, és Torgyán doktor bemehet a miniszterelnökhöz. Ezt követően vált fia, Torgyán Attila ügye hirtelen semmivé, azóta sem tudni, hogy mi lett a tékozló fiúval.
Torgyán József pedig „cserébe” lemondott, s visszavonult a politikától. Időnként megszólal, ilyenkor úgy tesz, mintha mondana valamit. Ám ez csupán a látszat: aki már fénykorában is csupán egy szánalmas ripacs volt, arról nem nehéz elképzelni, hogy milyen lehet a saját paródiájaként.
Van egy gyanúnk, hogy a mostani filmben Torgyán József hős lesz, és nem az, ami valójában: egy fenyegető, ám súlytalan paprikajancsi, aki megpróbál valakinek látszani.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.