A háború, miként a pacal, vagy a zsenge főzőtökből készült tejfeles-kapros főzelék, megosztó eledel.

Ha barátainkat és ismerőseinket háborúval akarjuk megvendégelni, előtte tájékozódjunk. Mindig akadnak pacifisták, hazaárulók, linderbélák, akik a háborút (vallási, vagy egyéb okokból) nem fogyasztják. Ismerjük fel őket idejében! Válogassuk meg vendégeinket!

A háborúhoz mindenekelőtt emberekre, pénzre és ürügyre van szükségünk. Ezek olyanok, mint a lecsóban a hagyma - paradicsom - paprika szentháromsága: bárhogy variáljuk is, ezek nélkül lecsót készíteni nem tudunk.

Az embereket alaposan elő kell készítenünk. Tartsuk őket állandó bizonytalanságban, pácoljuk őket nacionalizmusban, dörzsöljük be őket alaposan félelmekkel, előítéletekkel és tévhitekkel, lássuk el bőségesen ellenségképekkel, hogy azok alaposan átjárják őket.

Az ürügy (régiesen “casus belli”) kiválasztásának csakis fantáziánk szabhat határt. Itt lényegében bármi megfelel. Vívtak már háborúkat “Jenkins füléért”, focimeccsek eredménye miatt, lelőtt koronahercegekért. A legelterjedtebb ürügy talán a határincidens, ami bármikor, házilag is könnyen előállítható, hiszen a határok megtalálhatóak minden államháztartásban.

A háborút elkészíthetjük gyorsan, frissensültként, de lassan, hosszasan rotyogtatva is. Az utóbbinál jó szolgálatot tehet egy kuktafazék, amellyel könnyedén szabályozhatjuk a szükséges társadalmi nyomást és feszültségeket.

A háború forrón is fogyasztható, de hidegen sokáig eltartható. A hidegháború szendvicsek alapanyaga is lehet, és többször újramelegítve sem veszti el zamatát.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.