Miért pont a Fényüzér? Miért most?

Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne úgy fejleszteni a dolgokat, hogy az a tagok és leendő tagok többségének jó legyen.

Egyetlen jó út kínálkozott: ha az alapok visszanyúlnak az időben és együttműködésre épülnek.

Igen, én is hallom, hogy mindenki maga tehet önmagáért a legtöbbet, meg az önképzés és az önellátás... Azt is hallom: „Pont te akarsz visszafelé építkezni?”

Biztos megint bennem a hiba, de másképp látom.

Véleményem szerint ezek az ÖN kezdetű szavak és gondolatok veszélyeztetik használójukat, annak környezetét, sőt talán az egész emberiséget is. Ráadásul ami jó a tegnapban, azt érdemes megtartani. Nem technikai szintről beszélek.

A névadás oka viszont egy olyan érzés átadása, amiben az együttműködésből is kimarad a görcs, az izzadtságszagú erőlködés. Fényüzér? - és meglepődsz. Ingyenélőképzés? - és mosolyogsz. Közösségi pénzkímélő életforma? - és megkönnyebbülsz, gerinced kiegyenesedik, máris vidámabb, egészségesebb vagy.

Szerintem ilyen érzésekre van szükségünk legjobban. Meg az ezt követő pillanatra, mikor rákacsintasz a szomszédodra és azt mondod: „Gyere te is! Ez végre jó buli lesz!”

Miért veszélyesek az Ön kezdetű szavak?

Mert kirekesztik a többieket, bezárják és tússzá teszik használójukat. Milliárdan élünk a Földön, a többség egyedül, társak nélkül. Aki egyedül van könnyen irányítható. Ezért irányítható könnyen a tömeg, mert sok embernek látszik de csak túszokból áll, akik valójában nem tartoznak sehova, egy közösség biztonságát keresik.

A jórészt megalapozatlan barátságok, házasságok semmit nem javítanak a helyzeten. A legtöbb embernek azzal kell szembenéznie, hogy már a szülei sem tudják, milyen egy igazi társaság, ami nem tévesztendő össze a kasztosodással.

Mondhatnék még litániákat arról is, milyen véleménnyel vagyok arról: „Majd ÉN...”. Nekem pénzem van, nem dolgozom akárkikkel, majd diktálom a feltételeket. Ezzel pont ugyanaz a helyzet, mint az Ön kezdetű szavakkal.

Ma senki nem engedheti meg magának, hogy saját egója, hiúsága rabja legyen. Igen, tudom nem így működik egészen. Vannak akik anyagi helyzetük révén diktálnak a világban. Bocs, de úgy is néz ki!

... és így eshetett meg gyerekek, hogy a Nagy Kerek Erdőben a Nyúl vitte a puskát és az úr dolgozott a szolgálóra. - olvastuk meséinkben valamikor. Ma viszont nemcsak túlélni, de élni akarunk. Az élet meg olyan, mint az egészség: Mindenkinek jár és több, mint fizikai állapot.

Mit várok a kínálati oldalon lévő partnerektől?

A legegyszerűbb és a legnehezebb dolgokat egyszerre:

• Minőségi, saját kínálatot.
• Stabil, kiszámítható működést.
• A ki-nem-sajátítás képességét.

Mit várunk a tagoktól?

Elsősorban néhány érdekes gondolat megemésztését.

1. Akkor is tag vagy, ha a kínálati oldalon állsz, akkor is, ha a másikon.
2. Együttműködés az is, ha tudásod átadását befogadó közönség várja, éppúgy, mint mikor a szomszédasszonyok megosztják az ebédfőzés és az alapanyagtermelés teendőit egymás között.
3. Fogadják el a lépésenkénti stabil haladást a ma oly divatos csillogó légvárak helyett.

Miért érzem ezeket annyira fontosnak?

Sok olyan gondolat, érzés születik az emberekben manapság, ami elszigeteltségüket, reménytelenségüket erősíti. Meggyőződésem, hogy ez szándékos is. Nem az ő részükről.

Elmúltak azok az idők, mikor még egy falu, egy munkahely, egy család együttműködésen alapulva haladt a valódi jól lét útján. Ahol a mosolynak, a játéknak, a dalnak is értéke volt. Amikor az adok-kapok nem a pofonokról szólt.

Az én tanítóim mindig azt mondták: ahol nagy a szükség, közel a segítség! A szükség itt van. Rendelkezésre áll egy felkészült csapat, akik nem véletlenül dolgoznak már évek óta a kivezető út módszerein. Csak egy utat látunk: újra kell tanulnunk az együtt erejét és szépségét.

Mit ígérhetek?

Nem lesz olyan könnyű út, mint amivel ma kecsegtetnek mindenfelé: gyere, ne fizess semmiért, dolgoznod se kell, mégis pénzt keresel.

Cserébe pontosan tudni fogod, mit kapsz, mennyiért. Kiválaszthatod, mire van szükséged. Pontosan kiszámíthatod, milyen extra nyereséget hoz ez számodra.

Minek látom én ezt az egészet?

Egészségvédelmi, egészségnevelési projektnek. Ahol az EGÉSZSÉG szó nem a betegség ellentéte, hanem az EGÉSZ szó pontosítása. Egy egész ember számomra a következőkből tevődik össze:

• Fizikailag jól van, vagy épp a regenerálódás útján halad.
• Szellemileg friss, befogadóképes.
• Érzelmileg kiegyensúlyozott, szerető társ, családtag, barát, ismerős.
• Kapcsolatait emberismeretre, figyelemre építi.
• Felismeri tágabb közössége helyzetét is, tőle telhetően segítőkész.
• Ismeri és használja a számára szükséges üzleti módszereket, jogi és pénzügyi tudnivalókat.

Fogadd le velem, hogy még így is kifelejtettem néhány dolgot a felsorolásból. De talán érzékelhető, merre látom az egyének közös kiútját a mai csapdahelyzetből.

Sokat gondolkodtam azon is: harcoljak-e valami ellen, vagy valamiért. Végül arra jutottam, egyik sem megoldás. Mindkét út rabolja csak az építő energiákat, szaporítja a pangó, katasztrófákat okozót. Akkor meg teljesen hiába dolgozik a Szi-No-Li-Ma körök felfedezője az energia katasztrófa elhárításon. Hiába tudja a módját a káros energiák hasznosításának. Nem fogunk tudni elegendő eszközt építeni hozzá.

Így azt a döntést hoztam, vállalnom kell a harc nélküli építés útját. Ezen az úton minden résztvevő pusztán a jelenlétével is hozzátesz az építéshez. Külön kíváncsi leszek, mit fognak szólni ahhoz, ha kiderül hányféle haszonnal jár mindez számukra?