Rövid gyűjtemény Weller Lajostól

„Két nyomós érvem van a törzsszövetség, mint kedvező társadalmi berendezkedés mellett. Az első, hogy szinte semmilyen írásos lelettel nem rendelkezünk róla. Márpedig feltételezhető, hogy a história és hírközlés akkor is érdekek mentén történt, ahogy az napjainkban. És érkezik- e mostanában a médián keresztül olyan információ, amely az emberiség egy nagyobb rétegére lenne jótékony hatással? Aligha.

A második érv, hogy kimaradt Arisztotelész államelméletéből. Az összes általa vázolt formátumot kipróbáltuk már, kevés sikerrel. Több ezer éves tapasztalat halmozódott fel mögöttünk, ami még akkor is tekintélyes, ha a fele tudásanyagunk téves. Tehát tényleg azon rendszerekkel kell nyűglődnünk, toldoznunk-foldoznunk, amelyek ezen időszak alatt egyszer sem bizonyultak egészségesnek?”

„Kezdetben nem voltak jelek. Az írás egyidejű az emberi feledékenységgel. Mert egykoron úgy történt az információ továbbítása, hogy az egyazon közösségbe tartozók körbeülték a tábortüzet, s meghallgatták az öreg bölcsek meséit. Ekkor még egy dimenzióban mozgott mester és tanítvány, kölcsönösen tanulhattak egymástól. Aztán aki nem illeszkedett, illetve nem figyeltek rá eléggé, az rajzolni kezdett. A jelekhez menekült a magány elől. Mivel nem tudta továbbadni a felhalmozott tudását, le kellett írnia. De ezt az információt már eltorzította a feledés, az egyoldalúság. Ha jobban megfigyelitek, akkor láthatjátok, az írott történelem nem foglalkozik az Aranykorral. Primitívnek tekintjük azt a civilizációt, amelyről, amelyben nem maradtak fenn vésetek. Pedig dehogy! Éppen a fejlettség időszakában nincs szükség jelekre. Mert akkor együtt élnek az emberek. Nem hiszed? Akkor most tekints rá, hogyan kommunikálsz a gyermekeddel! Papírcetliket hagysz hátra vagy beszéddel terelgeted? Tehát a jelek, szimbólumok legyenek másodlagosak. A horogkereszt, illetve a mindent látó szem önmagában nem jelent semmit.Csak magányt. Valakit elfelejtettek, esetleg ő maga felejtett el embernek lenni, s rajzolt egy jelet. Na és?”

„Bizonyos tekintetben buddha vagyok, azaz megvilágosodott. Mert elméletben már remekül kigondoltam a teremtés és a lélek titkait. Már csak azt kell elérnem, hogy megérintsen, át is hasson az eszme. Ám ez egyelőre nehézkesnek tűnik, hiszen túlságosan materialista vagyok. Újabb adomány, amitől úgy érzem magam, mint az eb, amelynek lánctávolságnál egy picinykét távolabb rakták le a csontot...”

„A panaszkodás az a folyamat, amikor rengeteg energiát fordít az ember arra, hogy ne változtasson semmin. Fárasztó a panaszosnak és hallgatónak egyaránt. De legalább közösségi elfoglaltság...”

„Én készséggel elismerem, hogy istenek, szellemek, földönkívüliek nincsenek. Ehhez csupán egyetlen kérdést kell megmagyaráznod nekem: Ha az emberi agy csak a tapasztalásaira alapoz, akkor hogyan tud kitalálni olyasmit, ami nem létezik?”

„Egyáltalán nem értem a szuperhősöket!

Miért mentik meg a világot állandóan?

Soha nem éltek még demokratizált társadalomban?”

„Fáradhatatlan vagyok. Nincs miben leizzadnom. Mindeközben egy percre sem hagyom abba az öregedést...”

Weller Lajos