A könyv, amibe alig kezdtem mégis elvarázsolt: most az Időtolvaj. A pillanat amibe belefeledkeztem az, amikor a Halál látni szeretné aktuális gondolatait.
Egy sakktábla jelent meg, ami háromszögletű volt, és akkora, hogy csak a legközelebbi pontját lehetett látni. Ezen a ponton ott volt az egész Korongvilág „amely a teljes valószínűtlenségtől éppen hogy csak idébb létezik, tehát azzal határos ország.”
A sakktábla többi kockáján egy-egy szürke figura. „Ők az univerzum működésének megfigyelői, a számvevők, a revizorok. Ők gondoskodnak arról, hogy a dolgok megtörténjenek és a sziklák leessenek.
És ők abban hisznek, hogy ahhoz, hogy valami létezzen fel kell vegyen egy helyzetet az időben és a térben.
Az emberiség csúnya meglepetés volt számukra. Az emberiség gyakorlatilag kizárólag olyan dolgokból áll, amelyeknek nincsen helyzete térben és időben, mint például a képzelőerő, a szánalom, a remény, a történelem és a hit. Ha ezeket elvesszük gyakorlatilag nem marad másunk, csak egy olyan majom, amelyik túl gyakran esik le a fáról.
Az intelligens élet ebből következően anomália. Felborítja a rendszerezést. A revizorok gyűlölik az ilyesmit. Rendszeresen megpróbálják rendbe tenni a dolgokat.”
Ahogyan én a világot látom mostanában ezek a revizorok mindent megtesznek azért, nehogy túl sok maradjon az emberségből...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.