Egy pedagógus pontos véleménye

Folyamatosan hallom, egyre nagyobb feszültséget kelt az oktatás megszüntetése Magyarországon. A pedagógusok ezen pont úgy fenn vannak akadva mint a szülők és a gyerekek, diákok. Nem beszélve arról, hogy egy nemlétező életpálya modellt használnak az illetékesek propagandául a felkészületlen szülők felé.

Álljon itt egy, a pedagógusok átsorolása alkalmából elhangzott hozzászólás. Talán tanulságos másnak is:

Tisztelt …..

Szeretnék – persze nem tudom, hogy Önök ünnepélyes eseménynek szánták-e, de – a mai alkalomhoz, mint a tantestület doyenje hozzászólni; illetve véleményemet erről az egész akcióról megfogalmazni. Tisztában vagyok azzal, hogy Ön nem a döntéshozók, hanem a végrehajtók és közvetítők nevében van itt. De merem remélni, hogy a közvetítés visszafelé is működik. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy nem a pénzről, az életpályamodell propagandisztikus hazugságáról szólnék, hanem ennél egy tágabb, személyemet és jó néhány kollégámat mélyen érintő jelenségről.

Mélységesen meg vagyok sértve. A besorolástól. A pedagógus 1-nek nevezett valamitől. Amivel egységesítettek minket, engem személy szerint évtizedes eredményeimmel egyértelműen leselejteztek. Ezzel a kinevezéssel csupán az életkorom és a pályán eltöltött éveim szerint különbözök a pályája elején dolgozó – mellesleg valószínűleg - igen tisztességes kollégáimtól. Teszem hozzá gyorsan: nem vagyok a tantestületben ezzel egyedül.

Talán nem hangzik túlzottan nagyképűnek, ha elmondom, mivel lettem én ebben a tanévben ped.1. Van három diplomám, két szakmai végzettségem, egy doktori címem. Vagyok igazságügyi szakértő, három tárgyból tantárgyi szakértő, dolgozom az OH-nak és az OFI-nak. Vagyok emelt- és középszintű érettségi elnök, mentor, 8-adszor osztályfőnök, munkaközösség-vezető. Szerzője-szerkesztője vagy 15-20 tankönyvnek. Ez ma a ped.1? A tantestületben rajtam kívül még több doktor, tankönyvszerző, három tárgyat tanító kolléga, szakvizsgás szakértő, mentor, vezetőképzőt végzett kolléga dolgozik. Ők mind hozzám hasonlóan az erkölcsi leselejtezést élhetik meg most.

Nem az a fontos, hogy néhány ezerrel több vagy kevesebb a fizetésünk, hogy az osztályfőnöki és munkaközösség-vezetői pótlékból senki nem kap még a közelében sem a felső határnak, mert a táblázat közzététele, a tól-igek megmutatása csupán látványelem, propagandisztikus szemfényvesztés, mint ahogy az az információ is, hogy idővel – mondjuk úgy 2-3-4-5 év alatt az ember eljuthat abba a kategóriába, amelybe egyébként tartozik, ha bármely szava ennek az életpályamodellnek igaz lenne. Hanem arról, milyen megalázó évtizedes munkánkat, tanulásainkat, áldozatainkat így alábecsülni.

Ezért még egyszer hangsúlyozom hozzászólásom lényegét: mélységesen meg vagyok sértve! Tudom, a pedagógus görög eredetű szó, azt jelenti: rabszolga. És ez valóban így is van. Ez szolgaság. Csakhogy nem az Önöké, nem a mindenkori hatalomé, hanem a gyerekeké, az oktatásé! És ezt nem átallom még nagyon sokszor elmondani: „Míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek, és meg ne haljak.”