Kedves Klinghammer úr!
Megértem, ha most azon dohog, hogy "mi közöm nekem a retkes proli fülbevalódhoz, te köcsög?", de szeretném hangsúlyozni, hogy bár az ára - hatvan amerikai cent ingyenes postával - igen kedvező volt, azért még a fülbevaló pöpec darab: egy szép kígyó, ami a farka hegyét átszúrja a fülcimpám alsó részén, majd végigtekereg a fülem karimáján (mit tetszik gondolni, így mondjuk, hogy "karima"?), és nagyon látványos, én meg vén majom létemre szeretem az ilyesmit, biztos azért, mert afféle bölcsész vagyok, tücsök, ahogy Klinghammer úrnak ezt a múltkorában frappánsan nevezni tetszett.
Namármost, kérdezheti Klinghammer úr, hogy tetszik Önnek jönni ehhez az egészhez?
Elmondom.
Ha meg tetszene tenni, hogy nem tetszene mostanában olyanokat mondani, aminek hatására hirtelen mindenki ilyen kígyós fülbevalót akar (mondjuk, hogy "baromira elegem van a kígyófülű herékből!", vagy "teszem a pápaszemes intellektulok kígyós kagylójába!"), akkor én hosszabb ideig örvendezhetnék annak, hogy milyen egyéni kis fülbevalóm van (bár a baráti Kína kétségkívül ugrásra készen várja nagyobb igények dömpingszerű kielégítését), és ez nekem privátin jó lenne, Önnek pedig semmibe sem kerülne.
Addig esetleg tessék csúnyákat mondani az Armani-zakókról, a Gucci-táskákról, a delfines úszómedencékről, a gyémántos nyakkendőtűkről, a Louis Vuitton hátizsákokról, a barokk szatíros festményekről, a lézerblokkolós Audikról, az ibizai kokóbárokról, a svájci elit szakácsképzőkről, a kiskert végébe toszott Makovecz-stadionokról, a zsíros fácánvadászatokról, meg más effélékről.
Vagy azok nem eléggé kínosak, drága Klinghammer úr?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.