Hekkerek nyúlják le az összes pénzt a bankszámláról. Ja nem is, a közlemény rovatba NAV van írva.
Útonállók állítják meg a kocsimat, és pénzt követelnek. Á, bocs, ez a Közútkezelő.
Becsapnak a boltban. Jaj, dehogy, csak az áfát, a jövedéki adót, az egészségügyi adót, a luxusadót és a chipsadót számolták rá az árra.
Fatolvajok garázdálkodnak a városban, országszerte irtják az erdőket, parkokat. Ó, nem is tolvajok, hiszen rendőrök és biztonsági emberek vigyázzák fanyüvő munkájukat.
Gyanús ingatlanspekulánsok stadionokat építenek természetvédelmi területekre. Hoppá, most látom csak, ez mind kiemelt állami beruházás.
Őrületek szántják be a vetést, kemikáliákkal mérgezik a földet. De a kezükben telekkönyvi bejegyzéseket lobogtatnak, nem pszichiátriai látleleteket.
A nemzetközi jogba és az elemi jó ízlésbe ütköző náci szobrokat avatnak. Izé, de hát mindenféle polgármester meg képviselő mond beszédet az avatókon.
Betörők garázdálkodnak a közös spájzban. Mégsem: a spájz jellege közben megváltozott, a betörő immár tulajdonos, titkosították a baracklekvárunkat.
Rácsot csavaroz az ablakomra az általam fizetett házmester, beszögeli az ajtómat, és borízű hangon azt ordibálja a gangon, hogy engem akar megvédeni. Higgyek neki? Azóta olyan magányos lettem a nagy biztonságtól.
Micsoda felüdülés lenne már egy igazi, hagyományos, őszinte haramia, aki egyszerűen csak annyit mond, "pénzt vagy életet!", és nem akarja elmagyarázni nekem, hogy mindez az én érdekemben, az én akaratomból történik, hálásnak kellene lennem érte, és szeretnem, tisztelnem kellene őt, rokonait, barátait és üzletfeleit, meg az egész, sokszázados gyalázattól maszatos világképét!
Útonállók állítják meg a kocsimat, és pénzt követelnek. Á, bocs, ez a Közútkezelő.
Becsapnak a boltban. Jaj, dehogy, csak az áfát, a jövedéki adót, az egészségügyi adót, a luxusadót és a chipsadót számolták rá az árra.
Fatolvajok garázdálkodnak a városban, országszerte irtják az erdőket, parkokat. Ó, nem is tolvajok, hiszen rendőrök és biztonsági emberek vigyázzák fanyüvő munkájukat.
Gyanús ingatlanspekulánsok stadionokat építenek természetvédelmi területekre. Hoppá, most látom csak, ez mind kiemelt állami beruházás.
Őrületek szántják be a vetést, kemikáliákkal mérgezik a földet. De a kezükben telekkönyvi bejegyzéseket lobogtatnak, nem pszichiátriai látleleteket.
A nemzetközi jogba és az elemi jó ízlésbe ütköző náci szobrokat avatnak. Izé, de hát mindenféle polgármester meg képviselő mond beszédet az avatókon.
Betörők garázdálkodnak a közös spájzban. Mégsem: a spájz jellege közben megváltozott, a betörő immár tulajdonos, titkosították a baracklekvárunkat.
Rácsot csavaroz az ablakomra az általam fizetett házmester, beszögeli az ajtómat, és borízű hangon azt ordibálja a gangon, hogy engem akar megvédeni. Higgyek neki? Azóta olyan magányos lettem a nagy biztonságtól.
Micsoda felüdülés lenne már egy igazi, hagyományos, őszinte haramia, aki egyszerűen csak annyit mond, "pénzt vagy életet!", és nem akarja elmagyarázni nekem, hogy mindez az én érdekemben, az én akaratomból történik, hálásnak kellene lennem érte, és szeretnem, tisztelnem kellene őt, rokonait, barátait és üzletfeleit, meg az egész, sokszázados gyalázattól maszatos világképét!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.