• Üdvözlöm, Kiszelly úr, rég tetszett nálunk járni.
  • Jó napot, Józsi úr, sok a munka.
  • Jaj, el tetszett veszteni az állását? Már nem a kormánynak tetszik politologizálni?
  • Dehogy vesztettem el, miért gondolja?
  • Hát... hogy, ugye, dolgozni tetszik lenni kénytelen...
  • Ha maga azt tudná, Józsi úr, hogy milyen kemény munka ez! Egészen megéheztem tőle.
  • Akkor a legjobb helyre jött! A jóllakatás éttermünk specialitása. Mit hozhatok?
  • Kezdetnek talán egy izmos halászlét.
  • Remek választás! Itt is van.
  • Ez mi? Egy cekker meg egy cetli?
  • Az nem cekker, drága Kiszelly úr, hanem hálószatyor. És a cetlin a halászlé receptje. Ez bajai, de ha kívánja, hozhatok szegedit is.
  • És ezekkel én most mit csináljak?
  • Nos, nem azt kell konzerválnunk, hogy ön itt tömi az éhes hasát, hanem oktatás és munkahelyteremtés útján képessé kell tenni önt egy remek halászlé elkészítésére. És még drukkolunk is magának.
  • De mégis, hol a francba fogjak én itt halat?!
  • Ez, kérem, nem a mi gondunk. Étterem vagyunk, nem halastó. Amit tőlünk kap, az a halászlére való képesség. Halügyben forduljon a halgazdasági elithez, ők szerezték meg a vizeket. És ha rám hallgat, a bajai cetlit választja, az kiadósabb a tészta miatt. Persze, akkor kell még tojást meg lisztet is szerezni... aktivitás, Kiszelly úr, nem passzivitás!
  • Na, viszlát, Józsi úr, én elmegyek enni máshová.
  • Ahogy gondolja, drága Kiszelly úr, ahogy gondolja. Tessék, a számla!
  • Miféle számla? Ezért?
  • Hát mit tetszik gondolni, a mi éttermünk valami jótékonysági intézmény?! Nálunk nincs ingyenebéd!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.