Konok Péter: Karácsonyi ebéd

• Üdvözlöm, Kiszelly úr, rég tetszett nálunk járni.
• Jó napot, Józsi úr, sok a munka.
• Jaj, el tetszett veszteni az állását? Már nem a kormánynak tetszik politologizálni?
• Dehogy vesztettem el, miért gondolja?
• Hát... hogy, ugye, dolgozni tetszik lenni kénytelen...
• Ha maga azt tudná, Józsi úr, hogy milyen kemény munka ez! Egészen megéheztem tőle.
• Akkor a legjobb helyre jött! A jóllakatás éttermünk specialitása. Mit hozhatok?
• Kezdetnek talán egy izmos halászlét.
• Remek választás! Itt is van.
• Ez mi? Egy cekker meg egy cetli?
• Az nem cekker, drága Kiszelly úr, hanem hálószatyor. És a cetlin a halászlé receptje. Ez bajai, de ha kívánja, hozhatok szegedit is.
• És ezekkel én most mit csináljak?
• Nos, nem azt kell konzerválnunk, hogy ön itt tömi az éhes hasát, hanem oktatás és munkahelyteremtés útján képessé kell tenni önt egy remek halászlé elkészítésére. És még drukkolunk is magának.
• De mégis, hol a francba fogjak én itt halat?!
• Ez, kérem, nem a mi gondunk. Étterem vagyunk, nem halastó. Amit tőlünk kap, az a halászlére való képesség. Halügyben forduljon a halgazdasági elithez, ők szerezték meg a vizeket. És ha rám hallgat, a bajai cetlit választja, az kiadósabb a tészta miatt. Persze, akkor kell még tojást meg lisztet is szerezni... aktivitás, Kiszelly úr, nem passzivitás!
• Na, viszlát, Józsi úr, én elmegyek enni máshová.
• Ahogy gondolja, drága Kiszelly úr, ahogy gondolja. Tessék, a számla!
• Miféle számla? Ezért?
• Hát mit tetszik gondolni, a mi éttermünk valami jótékonysági intézmény?! Nálunk nincs ingyenebéd!