Anita: Miért hagy el álmaid férfija - avagy szerető típusok

„Igazán szomorú levelet kaptam. Egy fiatal nő, nevezzük őt Áginak, a gyilkosság és az öngyilkosság határán szédelegve kérdi, mi a baj vele, mit rontott el, nős szerelme végül miért a feleségét választotta helyette? Pedig eget-földet rázó hatalmas szerelem volt. Kibe vágja bele a konyhakést, magába, amiért akkora nagy hülye volt, hogy hat évig reménykedett, vagy a pasiba, mert a neki beígért kisbabát végül is a feleségével hozta össze? Akivel egyáltalán nem is szexeltek már évek óta…csak véletlenül egyszer.

A női lét nagy csapdái a házas férfiak, kiknek vonzerejük elsősorban abban rejlik, hogy már elkeltek, s ezt a tulajdonjogi kérdést meglehetősen izgalmas feszegetni. Hiába az évszázados tapasztalat, az anyai intelmek, nem beszélve a mindig is gyenge lábakon álló kilencedik parancsolatról, úgy tűnik a tűzzel mégis csak jó játszani, megégni azonban ez esetben is igen fáj.

Tény, hogy vannak olyan férfiak, akik alkalmasabbak válásra, jobban megéri beléjük invesztálni a drága időt, de sajnos nincs rajtuk egyértelmű jelzés, így ebben a komoly kérdésben az ösztönökre, s mások tapasztalataira kell hagyatkozni. Az alábbiakban megpróbálok néhány olyan típust bemutatni, akikről már széles körben bebizonyosodott, hogy az időhúzáson kívül, esetleg a kínzóan magas libidó csökkentésére alkalmasok, vagy még arra sem.

Az úriember

Talán rá lehet haragudni a legjobban. Eleinte dühítően tisztességes, udvarias, s kínosan ügyel arra, hogy véletlenül se ő lépje át először a flörtölés határát. Híresen jó férj, s még jobb apa, élete egy tejszelet reklámfilm, s ez az, ami megőrjít, hiszen minden nő egy ilyen rendes, megbízható pasira vágyik. Aztán persze meglepődsz, mert az elvárásokhoz képest túl gyorsan leesik a nadrágja, de hangsúlyozza, hogy ennek csakis te vagy az oka. Ő semmit nem ígért, részéről nincs felelősség, neki mindig is a család volt az első. Azonban elmenni nem hagy, olyankor vizionalizálja a benne dúló nagy érzések kontra hűség véres csatáját, amin ellágyulsz, és csak sokára érted meg, hogy ebben a szirupos katyvaszban csakis te leszel karamell.

A csábító

Ő aztán hisz a házasságtörés romantikájában. Melltartó alá kúszó pillantásait igen gyorsan egy közös ital, majd vacsora követi, na nem a hamburgeresnél, hanem egy eldugott, neked mindenképpen varázslatosnak tűnő kis étteremben. Valahogy pillanatok alatt talál szállodát, vagy egy üres lakást, gondolkodni sincs időd, csókja már éget, a bugyid a földön, karjaiban a földi gyönyör. Csak napok múlva – mikor csöpögős sms-eken kívül mást nem látsz belőle – kezd el aggasztani rutinossága. Kiszámíthatatlansága, szenvedélyessége sokáig izzítja a tüzet, illetve azt a mindenkori vágyat, hogy te leszel az – ha már a feleségének nem sikerült- ki megregulázza őt. Mire felfognád, hogy még csak nem is ígért semmit, már régen új a telefonszáma is.

Az ígérgetős

Ő általában szörnyű házasságban él, idegbeteg feleségével, már csak a gyerekek miatt vannak együtt, s az elmaradhatatlan karikagyűrűjével az ujján éppen megértő társát keresi. Persze, hogy komolyan gondolja a kettőtök kapcsolatát, persze, hogy nem csak a szeretőt látja benned, és naná, hogy el fog válni, csak még egy kis időre van szüksége. Mert most éppen jön a karácsony, anyósának kiújult az aranyere, a gyerek éppen rajzversenyre megy, ráadásul csőtörés volt, és még te is csak őt zaklatod. Hát nem látod, hogy már csak pár év és minden rendben lesz????

A meg nem értett

Őt már kora gyermekkora óta mindenki csak bántja, és ezeket a mélyen eltemetett sérelmeket – hála a jóistennek – csakis veled osztja meg, igen részletesen. A bátyját mindenki jobban szerette, neki az almás pitének is csak a széle jutott, az iskolában kicsúfolták a tornaórán, a főnöke féltékeny a tehetségére, na és a nők… azok mindig kihasználták, ahogyan az az érzéketlen felesége is. Csakis te értheted meg őt – rebegi könnyes szemmel – s ezt te készséggel el is hiszed. Ha mázlid van, pár hónapon belül belealszol a sokat hallott szenvedéstörténetbe, s akkor a „te is csak kihasználtál” szöveggel, eltávolít az életéből.

A hiú

Ő már enyhén kopaszodik, s egyáltalán nem enyhén pocakosodik, de erről neked sem szabad tudnod. A farka nagy és kemény, amiről azonban csak ő tud, ám neked kell érezned. Ha ebből összerakod a dús loboncú, kockahasú szexistent, egy időre tiéd lesz a lehetőség, hogy besegíts feleségének, e csoda férfiú önbizalmának szinten tartásában.

A beszari

Ő aztán mindent megbonyolít. Meg van győződve, hogy a neje állandóan figyeli, de mindenképpen figyelteti, az egész világnak az ő gatyáján a szeme. Világvégi motelekben, havonta egyszer randiztok, szex után közös hajszálszedegetés, alapos fürdés és fogmosás a levezetés. Aztán, ha az árulkodó jelek maradéktalanul eltűntek, diszkréten kifizetheted a számlát, mert az ő bankkártyáját sajnos ellenőrzi az a szörnyeteg felesége.

Akiért esetleg megéri pazarolni az időt

Vannak férjek, akiket valóban tévedésből celebráltak össze azzal, akivel él. Mert te valahogy elkéstél, vagy ő sietetett, ki tudja. A vele töltött percek, órák az élet nagy ajándékai, aztán mégsem lesz belőle semmi. Mert ő a jó fiú: nem tudja megbántani az anyját, nem tudja elhagyni a gyerekét, a feleségét, a kutyáját és téged sem. De ezt mindig is tudtad, nem csapott be, esetleg te magadat. Nincs más, neked kell elmenned, ha nem akarod apró cafatokra szaggatni a közös múltat, vagy olyan szánalmas szintre süllyedni, ahol már csak az az egy esélyed marad, hogy kinyírod a feleségét.

És akiknél van ok a reményre

A válós

Aki már sokszor elvált az ugye sokszor is nősült, remélhetőleg továbbra sem akar kijönni a gyakorlatból.

A mulya

Akiről tudod, hogy a feleségének mindenféle szempontból sokkal jobb szeretője van, mint neked. Miután nem reagál a férjét kompromittáló névtelen levelekre, egyszerűen felhívod az asszonyt, akivel munkaidőben megoldjátok a derék férfiú átköltöztetését, az új címét sms-ben tudatjátok.

Az idealista

Hisz a szerelem erejében, hatalmában, na és a végzetben. Egy gond van vele, általában egy szatyorral érkezik, mert neked – ugye – elég az ő szíve is. Mondtad ezt valamikor régebben nagyvonalúan, ám igen bután.

Ennyi jutott az eszembe. Nem egyszerű a szerelem a nős férfiakkal, de valljuk be, a többiekkel sem. De „az élet úgy szép, ha túlbonyolítjuk” – állítja kedvenc Salát Lucám, és mit tehetnék mást, készséggel elhiszem neki.”