George B. Wagner: Bogrács Marcsi és a nagytöki gatyapálinka

A gasztroördög különkiadása

• 
  Itt vagyunk Nagytökön ugye, Töhötöm bácsi?
• Igen.
• Nahát! És Nagytök kis zsákfalu.
• Igen.
• Nahát! De ugye nem azért zsákfalu, mert minden zsákból van?
• Hát kérem tulajdonképpen például a kerítés kolbászból van, ámde ...
• Nahát! Egy kapu! Ugye, ez az?
• Igen. Ezen lehet bemenni a kertünkbe.
• Jé! Ez nagyon jó! Nem kell kerítést mászni.
• Nem. Csak ha elveszejtjük a kulcsot. De most megvan. Tessék csak bemenni, Marcsika.
• Atyaég! Ez nagyon jó! Egyszerűen besétálok.
• Ugye?
• Megpróbálhatom mégegyszer?
• Ahányszor csak akarja.
• De hogy jutok ki?
• Ahogy be. Forduljon csak meg!
• Jé! Tényleg! ... Maguk, nagytökiek tudnak valamit. Lássuk a többi fortélyt.
• Menjünk hát be.
• Asztaaaaaa! Egy konyha. Szóval itt kenik a vajas... kenyeret. Jól mondom?
• Nagyon jól. Mint egy született nagytöki. Mutatom a munkakezdést.
• Aha. Tehát így szelik a kenyeret.
• Igen. Mink mindig a szélirül kezdjük befele haladva.
• És nem a kenyérrel kenik meg a vajat.
• Nem. Ezen a vidéken soha. Mink csakis késsel.
• Akkor késes kenyeret esznek?
• Nem. Vajas kenyeret.
• Nade ha késsel kenik meg a kenyeret.
• Csakhogy vajjal is.
• Akkor ez a furfang!
• Ez. Először a kést kenjük meg vajjal... látja?
• Igen. De akkor vajas kést esznek?
• Nem. Bevágnánk a pofánk. Ez egy közbeeső művelet. A vajas késsel meg megkenjük a kenyeret.
• Jé! Eltűnt a vaj!
• Nem tűnt az el, csak átköltözött a kenyérre.
• Akkor ezért nincs a késen!
• Pontosan.
• ATYAÉG!
• És most megmutatom, hogy szoktuk mink enni. Egyik kezünkkel megközelítjük a kenyeret... látja?
• Igen. Nagyon jó. ... és?
• Hirtelen... megfogjuk!
• Azt a mindenit!
• De nem ám marokkal, hanem csak két ujjal. A hövelykkel meg a mutatóval.
• Aha...
• Majd pedig megemeljük a kenyeret...
• A vajasat.
• Hát mi a ménkü mást?!
• Csak hogy a nézők is értsék. Lehet köztük CÖFös, Fidelitasos.
• Igaz. Szóval megemeljük a .... VAJAS... kenyeret a...
• Kezünkkel.
• Nézze Marcsika, ha maga ilyen jól tudja, akkor magyarázhatja is helyettem.
• Jaj, dehogy tudom! Csak ráhibáztam. Szóval... hogyan tovább?
• Úgy, hogy megemeljük a vajas kenyeret a kezünkkel. Csakhogy
• és most figyeljen nagyon
• nem ám azzal, amelyikben semmi sincs!
• Nem?!
• De nem ám! Hanem a... na?
• A... másikkal?
• Azzal bizony! Azaz?
• A vajas kenyeret fogóval!
• Igen! Ez a trükkje. Mifelénk.
• Nahát!!!
• És ezzel még nincs ám vége!
• Atyaisten!
• A kenyeret a szánkhoz emeljük, és amikor már majdnem hozzáér... kitátjuk... nem a kenyeret, hanem a fánk... így... éf gyorfan bekapjuk!
• Azannyát! Nagyon kell figyelni!
• Nagyon. Minden a tátás időzítésén múlik. Mert, ha későn tátunk, csak összekenjük a pofánk. Ha meg túl hamar, úgymond előtátunk, berepülhetnek a szánkba a legyek, vagy kihűlhet a hasunk.
• ATYAÉG!
• Na, amíg kicsodálkozza magát, merek a híres nagytöki gatyapálinkánkból.
• Gatyapálinkából?
• Pontosan. Vagy inkább rókalikőrt inna?
• Nem, jó a pálinka.
• Kóstolja csak!
• .... huh!... hát...hát... ez nagyon finom!
• Tényleg?
• Igen.
• Maga az első, akinek ízlik. Mink nagyon utáljuk. De mit adtam én magának?! Ó, hát az esővizes dézsából mertem! A light békanyálasból. Nem addig a! Ebből igyon e! Ez majd kipuculja! ... Na?
• ... hát ez... hát ez... nagyon finom!
• Komolyan mondja?
• Komolyan!
• Jó férfias, ugye?
• Meg kell hagyni.
• Még egy kupicával?
• Jöhet!
• Ez a beszéd! ... egészségére!
• Maga nem iszik?
• Még csak az kéne!
• Mert?
• Mert én tudom, miből van.
• És miből?
• Hát kérem egy rész kapcacefre, jó érett, három rész gatyalé, paksi mogyorós, és nem csak nyomokban, díszítésnek meg tettem a tetejibe legyet. Azt a nagy zöldet. Amit most rágott össze. ...Oppá! Semmi baj. Itt a hányózsák. ... Mondtam, hogy a mi pálinkánk majd jól kipuculja. Még a torkát is. A negró lófasz ehhez képest. Ugye?
• Ig...hrökk... bröhh... pföjj!
• Csak nem fentről le pucul, hanem lentről fel. Nekünk egyébként a gatyapálinka csupán a főüzemágunk előfutára. Mondhatni rókaperitifje. Fő profilunk ugyanis a családi hányózacskó-, azaz hányózsákgyártás. Jönnek a turisták, koccintanak, aztán megmondjuk, mit ittak, mire azonnal elkapkodják a zsákokat. Annyira jól megy a bolt, hogy nálunk még a kerítés is kolbászból van. Ami viszont zsákból, mint minden.
• Akkor mégis ezért zsákfalu!
• Úgy van.