Nem tudom, lesz-e még olyan hely Magyarországon, ahová írhatok.

Vagy olyan, ahova írni szeretnék.

Most, hogy a Népszabadságot puccsszerűen elfoglalták, azért ezt még megírom. Hogy volt már ilyen az életemben.

1991 és 1998 között a Kurírnál dolgoztam. Annak a lapnak úgy lett vége, hogy 1998. szeptember 30-án megjelent a szerkesztőségben a lap tulajdonosának, a Postabanknak egy főosztályvezetője és közölte velünk, hogy másnap már nem jelenik meg az újság.

Előzmény persze ott is volt. A lap címoldalán aznap egy Pintér Sándorról szóló cikk volt olvasható. Pintér már az első kormányban is belügyminiszter volt, és a (tervezett) cikksorozat a Clodo nevű, bombagyárosként elhíresült német illetővel való kapcsolatáról szólt.

Az első írás megjelent, a többi már nem.
A lapgazda Postabank állami tulajdonban volt, a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták.
Most a Népszabadság szűnt meg.

Nem tudom, írhatok-e még a mai Magyarországon, lesz-e olyan újság, amely közli a cikkeimet. De ezt a történetet még el szerettem volna mondani. Hogy senki ne érezze magát biztonságban. Ne higgye azt, hogyha behúzza fülét-farkát, akkor megúszhatja.

Ami ma a Népszabadsággal történt, az mindenkivel megtörténhet.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.