Horváth András: Érik a diktatúra

Érik a diktatúra - van-e kiút?

• A Népszabadságnak annyi.
• A megyei lapoknak (ez is óriási csapás) annyi.
• Pár napja az Energiaklubra küldte rá a NAV-ot.
• Felcsúti barátjának és társainak a múlt héten osztott ki több mint 400 milliárdos kohéziós pénzt, nem érdekelte, hogy az EU emiatt már előre figyelmeztette.

Mészáros a minap a képünkbe röhögött: „Gazdag vagyok, bármit meg tudok venni.”

Főnöke ma ismét a TEK-kel gyakorlatoztatott. Az 56-os forradalom 60. évfordulóján (!) altábornagyi kinevezéssel ajándékozta meg Tasnádit, a volt III/II-es operatív tisztet, Pintér bizalmi emberét. Gondolom ugyanazért, amit 1990-ig is csinált: ellenzéki beállítottságú emberek megfigyeléséért. És még ő mer komcsizni!

A Kedves Vezető (ha hagyják) 2018-ig minden ellenzéki sajtóterméket megpróbál majd ledózerólni vagy beolvasztani. Senkit nem tűr meg a saját lakájmédiája mellett, mert csak az ő dicsőségét lehet zengeni. S addig még közérdekű adatok sorát fogják titkosítani, s a bűneiket leleplező feljelentések garmadáját fogják elutasítani, vagy a falból elindított nyomozásokat érdemi indokolás nélkül megszüntetni. S maradt még néhány civil szervezet is, akiket még nem tudott teljesen megfojtani...

Ez az ember józan belátási képességgel már rég nem rendelkezik, semmit nem ismer el, senkinek nem tud megbocsátani, aki bírálja őt az áruló vagy komcsi, azzal le kell számolni, azt a földbe kell döngölni. És egyelőre úgy tűnik, hogy nincs aki megállítsa, a gyűlöletpolitikája sajnos sikeres, az pedig nem érdekli, hogy a társadalmi kohézió végzetesen legyengült, s aki csak teheti menekül ebből a fertőből.

Gyalázat, hogy a nagyképű siserehad (akik kedves vezetőjüket körülveszik) csak abban mer nagylegény lenni, hogy hatalmi pozícióik védelméből gúnyolódjanak, hazudozzanak és elmúltnyolcévezzenek. Ne reménykedjen senki: ezektől ennél többet nem lehet várni. Egyáltalán: Kedves Vezető az Európai Unió egyik országában???

Az pedig a másik gyalázat, hogy az EU vezetői ezt tétlenül szemlélik, sőt partnerként kezelik őt. Egy olyan valakit, aki itthon ki nem hagyna egyetlen alkalmat sem, hogy bele ne rúgjon abba az Unióba, amelyik a korrupt rendszerét finanszírozza. Majmot csinál az unióból, s erre semmi, de semmi válasz nincs, holott az EU alkotmányos alapértékeit támadja nap mint nap. Meddig még?

Egyvalamitől azonban nagyon fél, s óriási összegeket és szolgálati kapacitást áldoz annak a megakadályozására: Nagyon nem szeretné, ha valamiféle életképes együttműködés alakulna ki a rendszere ellen. (Életképes, nem olyan, ami csak az egyszer már elbukott 2014-es összefogás reinkarnálására alkalmas.) S, hogy a szolgálatok dolgoznak ennyire eredményesen vagy az ellenzéki térfél önmagától ilyen béna, magatehetetlen, az az eredmény szempontjából lényegtelen.

Van-e ebből kiút? Talán igen. Ahhoz viszont minden pártnak és civil szerveződésnek félre kell tennie azt az igényét, hogy koalícióban vagy kormányzásban gondolkodjon mindaddig, amíg ezt a korrupt választási rendszert, a korrupt hatalmi intézményekkel együtt ki nem dobtuk az ablakon. S erre van megoldás.

Tiszta versenyhelyzetet kell teremteni, aminek a gondolata, a technikája civil fronton eléggé ismert és elterjedt, amiről azonban az ellenzéki média és a pártok holdudvara - holott tudnak róla - mélyen hallgat. (Vajon miért?) Nekem határozott meggyőződésem, hogy ebből az ellenzéki patthelyzetből a kettős választás civil koncepciójának a megvalósítása jelenthetné a kiutat, ami úgy tudná együttműködésre késztetni a pártokat és a civil szerveződéseket, hogy kikerüli az ideológiai és világnézeti különbözőségek miatti zsákutcákat. Egy próbát megérne, beszélni mindenképpen kellene róla. Ehhez persze szükség volna a parlamenti pártok és a maradék ellenzéki média partnerségére is.

S ha egy ilyen kezdeményezés beindulna, ott majd letisztulna, hogy ki akar valójában rendszerváltást, s kinek egészen mások a motivációi.