Azt vettem észre, hogy itt a neten sokan igaznak látszó idézeteket osztanak meg. Én mára idézhető igazságokat hoztam.
Fejetlenség és kapkodás. A pökhendiség és kivagyiság álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Kiült a félelem az arcukra, s egyre többen olvasnak ezekből a jelekből. Félni, és félni hagyni – ez az ideológiájuk, s az elvetett mag mostanra termőre fordult.
Az elvtársak félnek.
Ezért égetnek fel mindent maguk mögött, ezért ártanak - ahol, és amennyit csak lehet. A visszavonuló német seregek sem csupán stratégiai okokból robbantották a Dunába a hidakat. Szimbólum volt ebben, nem is kevés.
Emlékműveket állítanak maguknak: az átrajzolt térképek, a megváltoztatott utcanevek, az átírt történelem – a rettegés megannyi mementója.
Tudják, hogy a vég nem lesz szép. Hogy a sajátjaik fognak majd rájuk rontani, önmagukból valók lesznek, akik széttépik a gyengét.
Te is fiam, Brutus.
Elsőként a Vezért. Ha már nem a falkavezér a legsikeresebb vadász, funkciója megszűnik. Rendesebb falkákban hagyják „tiszteletbeli elnökként” csendben vegetálni, harciasabb hordák széttépik a már semmire sem jó vezetőt.
Néhányan még hisznek a csodafegyverben, de már nem segít rajtuk semmi. Kiderült, hogy nem tudnak mit kezdeni az országgal, nincsenek válaszaik a kérdésekre, fel sem fogják, hogy ez már a huszonegyedik század.
Addig még megszereznek maguknak mindent, amit tudnak. Az elhazudott hitet még az ellopott javaknál is nehezebb lesz tőlük visszavenni. Nagyon mélyről kell majd visszakapaszkodnunk.
Magyarország, szeretlek.
Másnap, mikor Kádár elvtárs hírét vette, hogy Czinege elvtárs száztizenhét komplett sakktáblát lőtt ripityára bábustól, sakkórástól egy harckocsiból, majd többször is előre-hátra hajtott a romokon diadalmas lánctalpain, felsóhajtott.
Breyer Gábor: Ügyelet
- Halló, tessék itt a Terror Elhárítási Központ ügyelete.
- Jó napot kívánok, Micike vagyok egy mobil szolgáltatótól és szeretnék bejelentést tenni.
- Jó napot Micike, tessék csak nyugodtan, bár mi csak lehallgatjuk a mobilokat, adás-vétel ügyben nem vagyunk illetékesek.
- Az a helyzet, hogy egy hajléktalan ma SIM kártyát vásárolt nálunk.
- Istenem, megteheti, legalább nem italra költötte el az összekéregetett pénzét.
- Jó, de nem egyet vett, hanem kétszázezret.
- Nézze, mi tudjuk, hogy sok a hajléktalan Magyarországon, jár nekik is telefonálás lehetősége.
- Maga szerint ez nem gyanús?
- Kezdem elveszteni a türelmemet aranyoskám, mi nem erre vagyunk hivatottak, szociális ügyekben forduljon Balog Zoltán emberfeletti miniszterhez.
- Kérem, ahogy gondolja, csak úgy véltem, a menekültek, meg a terroristák….
- Azt kérem, bízza ránk, a terror ügy valóban a miénk, most felrakjuk őket vonatra, aztán irány Ausztria. Maguk meg arra ügyeljenek, hogy rendesen fizessenek a telefonálók!
- Köszönöm, a viszonthallásra.
- Nincs mit, csak forduljon hozzánk bármikor, ha gyanús esetekkel találkozik menekült ügyben és kerülje el a hajléktalanok felesleges molesztálását!
Földes Péter: A félelem magja
Fejetlenség és kapkodás. A pökhendiség és kivagyiság álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Kiült a félelem az arcukra, s egyre többen olvasnak ezekből a jelekből. Félni, és félni hagyni – ez az ideológiájuk, s az elvetett mag mostanra termőre fordult.
Az elvtársak félnek.
Ezért égetnek fel mindent maguk mögött, ezért ártanak - ahol, és amennyit csak lehet. A visszavonuló német seregek sem csupán stratégiai okokból robbantották a Dunába a hidakat. Szimbólum volt ebben, nem is kevés.
Emlékműveket állítanak maguknak: az átrajzolt térképek, a megváltoztatott utcanevek, az átírt történelem – a rettegés megannyi mementója.
Tudják, hogy a vég nem lesz szép. Hogy a sajátjaik fognak majd rájuk rontani, önmagukból valók lesznek, akik széttépik a gyengét.
Te is fiam, Brutus.
Elsőként a Vezért. Ha már nem a falkavezér a legsikeresebb vadász, funkciója megszűnik. Rendesebb falkákban hagyják „tiszteletbeli elnökként” csendben vegetálni, harciasabb hordák széttépik a már semmire sem jó vezetőt.
Néhányan még hisznek a csodafegyverben, de már nem segít rajtuk semmi. Kiderült, hogy nem tudnak mit kezdeni az országgal, nincsenek válaszaik a kérdésekre, fel sem fogják, hogy ez már a huszonegyedik század.
Addig még megszereznek maguknak mindent, amit tudnak. Az elhazudott hitet még az ellopott javaknál is nehezebb lesz tőlük visszavenni. Nagyon mélyről kell majd visszakapaszkodnunk.
Magyarország, szeretlek.
Konok Péter: Urizálás
- Czinege elvtárs, ez így nem mehet tovább! - fordult Kádár elvtárs Czinege elvtárshoz a Központi Bizottság kibővített plénumának szünetében. Kádár elvtárs feketét ivott a szünetben (szigorúan egy cukorral, mert Kádárné elvtársnő szigorú diétára fogta: „János, lassan olyan tokás leszel, mint a Hruscsov”, ez eléggé ijesztően hangzott), Czinege elvtárs import konyakot, valamint hazai pálinkát. - Helikopterből, géppisztollyal lövöldözni a kiscséripusztai Haladás MGTSZ teheneire... hát mit szólnak majd a proletárok, ha megtudják, hogy így urizálsz?
- Hogy urizálhatnék, Kádár elvtárs, hiszen proligyerek vagyok - mondta Czinege elvtárs, de nem mert Kádár elvtárs szemébe nézni, mert érezte ő is, hogy nincs ez jól így. Szigorú, forradalmi erkölcsei voltak Czinege elvtársnak, bekeretezve tartotta őket az irodája falán, rögtön Lenin fényképe mellett.
- Választhatnál valami más hobbit... - merengett Kádár elvtárs. - Mit szólnál, például, a sakkhoz? Nagyon okos játék, fejleszti a gondolkodást.
- Remek ötlet, Kádár elvtárs! - lelkendezett Czinege elvtárs, de közben a pokolba kívánta Kádár elvtársat. Azután persze elszégyellte magát: „Pokol?! Micsoda ósdi, klerikális csökevény! Kádár elvtárs egyszerűen menjen a picsába!” - de ezt nem mondta ki, mert egyrészt, ugye, szigorú forradalmi erkölcsei voltak, másrészt pedig baromi gyáva ember volt. És elment sakkozni, ahogy Kádár elvtárs tanácsolta.
Másnap, mikor Kádár elvtárs hírét vette, hogy Czinege elvtárs száztizenhét komplett sakktáblát lőtt ripityára bábustól, sakkórástól egy harckocsiból, majd többször is előre-hátra hajtott a romokon diadalmas lánctalpain, felsóhajtott.
- Minden kezdet nehéz. A megnyitása lehengerlő, a lendület is megvan a játékában, stratégia is akad, de a taktikán még nem ártana finomítani. - Mindenesetre - fordult a titkárához Kádár elvtárs - szóljanak már a Czinege elvtársnak: legközelebb ne üvöltözzön, hogy „ütöm az összes sötét parasztot!!!”. Mégiscsak mi lennénk a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.