Föld S. Péter: Te is rájuk szavaztál, vazze’!

Fiatal nő, kisvállalkozó. El van keseredve. Van néhány milliója a bankban, és most nem tudja, hogy hova vigye. Azt mondja, fél, hogy ezek erre a pénzre is ráteszik a kezüket. Ezeknek, mondja, semmi sem szent, már a bankban sincs biztonságban az ember pénze, teszi hozzá.

Kérdezném tőle, hogy kik azok az ezek, akiktől a pénzét félti, de inkább hallgatok. Ismerjük egymást, tudom, világéletében a Fideszre szavazott, ha most vasárnap lennének a választások, ma is így tenne. De a pénzét azért félti. Nem kérdezek semmit, tudom, ő is tudja.

Rájuk szavazott, de most tőlem várná a választ. A párnacihát mégsem ajánlhatom, ha külföldi bankot javasolnék, hazafiatlan lennék.

Valamiért nem áll össze benne, hogy ezek azok. Vagyis az övéi. Merthogy a politika, a gazdaság nem magától csinálódik, hanem valakik csinálják, alakítják, miattuk van az, ami. Nem magától lett bóvli az ország, sokak „munkája” van benne.

Még aznap a Facebookon. Középkorú nő, szintén ismerős. Fidesz-fan, hitében megingathatatlan, véleményéből mozdíthatatlan. Panaszkodik országnak-világnak. Hónapokat várt egy egyszerű műtétre, amikor végre bemehetett a kórházba, közölték vele, hogy elfogyott a kontingens.

Lájkolnám a bejegyzést, írnám az üzenőfalára, hogy te akartad, te szavaztál rájuk vazze’! Most edd meg, amit főztél, aranyanyám, láthatod, mi lett abból, hogy az eszed helyett az indulataidra hallgattál.

Persze, nem írok neki semmit, tudja ő ezt nélkülem is.

Mint ahogyan azokat az orvosokat sem bántanám, akik egy társaságban azon keseregnek, hogy ezek az agyatlan barmok (megfogalmazás tőlük) azt is szétverik az egészségügyben, ami még működött. Kérdezné a bennem lévő kisördög, kik azok az agyatlan barmok, akik szétverik, de tudom, csak vita lenne belőle, veszekedés. Mert azt már látják, hogy nagy a baj, és egyre nagyobb lesz. Kapkodás, rögtönzés minden szinten. De még valamiért nem állt össze bennük, hogy kiknek köszönhetik azt, ami most, mindenki mással együtt, nekik is rossz.

Szorong a pedagógus-ismerős, hogy mi lesz az iskolákkal. Meg persze főleg velük, tanárokkal. A tankönyvek, amelyekből a gyerekeket tanítaniuk kéne, botrányosak. Szólni nem mer senki, félnek és hallgatnak.

Te is rájuk szavaztál, vazze’! Hittél abban, hogy kolbászból lesz a kerítés, és csak akarni kell, hogy eljöjjön a Kánaán.

Kérdés helyett inkább hallgatok. Jó érzésű, tisztességes embereket, barátaimat, ismerőseimet bántanék meg a hitükben. Nem a vallásos hitükben, hanem abban, hogy szembesülniük kell önmagukkal. Rá kell ébredniük, hogy kihasználták a hiszékenységüket és visszaéltek a jóindulatukkal.

Te is rájuk szavaztál vazze’, és rájuk szavazol megint.

Jó éjszakát gyerekek, jó éjszakát Magyarország!
Könnyű álmot nem ígérhetek: nehéz lesz az ébredés.