Miért is érzi magáénak egy honatya az ország vagyonát, amikor a gondjait nem?

Többször elolvastam az index.hu-n megjelent információt, de vélhetőleg nem az én agyammal van baj. Ez jelent meg a parlamenti közvetítés rovatban:

„Miért hagyjuk, hogy az MSZP pénzügyi kegyeltjei aggódjanak a kormány saját beruházásainak megvalósulásáért? - kérdez alá a fideszes Győrffy Balázs L. Simon László államtitkárnak.”

Hogy mi történt, kedves Győrffy Balázs? Hogy tetszik mondani? A kormánynak van saját beruházása? Aztán azt hogy csinálja? A kedves kormánypárti képviselők összedobták rá a pénzt az adózott és legális jövedelmükből? Abból ruház befele a kormány? Esetleg Győrffy képviselő úr finanszíroz valami nagyívűt? Mi légyen az? Homokozót építenek az udvaron, hogy a megfáradt honatyák homoksütit süthessenek lazulásként? Kisvasutat vettek nem-Uniós pénzből?

Ha ez egyik sem, akkor javasolnám az általam egyáltalán nem ismert, ellenben a végtelenségig tisztelt képviselő úrnak, hogy forduljon orvosához és gyógyszerészéhez, mégpedig versenyló-tempóban! Valamint azok a képviselők is, akik nem röhögtek fel hangosan a kérdés hallatán, de még később sem érdeklődték meg a kollégájuktól az utolsó vizit eredményét.


Az a szörnyű gyanúm támadt, a képviselő komolyan gondolta. Mármint hogy a kormánynak van saját beruházása. Ami ennél is riasztóbb, hogy esetleg sokan így gondolják. Valamiért úgy hiszik az ország házában gombokat nyomogató elvtársak, hogy ez itt az ő játékuk. Most aktuálisan a Fidesz-Kdnp, ha fordul a kocka, akkor meg majd MSZP, Jobbik, vagy a Háromtőgyű Krumplibogár párt belügye. Eszem-f...szom megáll! Orvost kérünk, helyzet van!

Aranydrága Győrffy Balázs és tisztelt hasonszőrök! Egy fenét van a kormánynak saját beruházása! Egyiknek sem, véletlenül sem! A kormánynak mása van! Mondjam, ki a Mása? Kérem szépen, egy normális ország normális kormányának felelőssége van! Segítek: a felelősség az, amit véletlenül sem óhajt vállalni senki ebben az országban.

Azon kívül, hogy a szeretvetisztelt ártunk és kormányunknak saját lába beruházása biztosan nincs, mondom, milye nincs még neki.

Nincs magánvagyona, a közvagyon ugyanis nem az. Nincs földje, erdeje, bányája, bankja, szőlője, kastélya, legelője, közműszolgáltatója, trafikja, színháza, kaszinója, múzeuma, egyeteme, iskolája, óvodája, kórháza, állami gazdasága.

Igen, ez mind nincs. Akkor sem, ha ettől függetlenül mindezeket annyira a magukénak érezték a hihetetlenül tisztelt honatyák, hogy effektíve szét is osztották egymás között. Ezeket majd kérjük vissza!

Valamint a kormánynak nincs pénze, amiből átvállalhatja akárki tartozásait. Továbbá a kormánynak nincs köze a vallásunkhoz, a gyerekeink neveléséhez, a magánéletünkhöz, magánvagyonunkhoz, politikai orientációnkhoz, szokásainkhoz, hitünkhöz, hitetlenségünkhöz, szabadidőnkhöz, a vasárnapi - vagy bármely napi - időtöltésünkhöz, szexuális életünkhöz, családunkhoz, az együttélésünk módjához.

A kedves honatyáknak sürgősen meg kellene tanulni, hogy nem a kormánynak van egy országa, hanem az országnak van egy kormánya. Nem az ország van a kormányért, hanem fordítva. A nagyon okosakat mondó képviselő úr tőlünk kapja a fizetését, a mi alkalmazottunk. Mindannyian azok.

Javasolnám a „reset” gomb azonnali megnyomását és biztos-ami-biztos alapon minden honatya üzemorvosi vizsgálatát, különös tekintettel az esetleges pszichés zavarok előfordulási gyakoriságára ibolyaszín holdtölte idején!

Addig is maradok tiszteletlen!

Edgar

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.