- Hát, kolléga úr, ez flekktífusz.
- Milyen stílszerű. Régebben kávét, rongyoskiflit kaptam egy-egy flekkért. De ez a tífusz, ez is valami. Súlyos?
- Súlyos.
- Az jó. Nem szeretnék valami másodosztályút. Az embernek legyen tartása. A flekk is, a tífusz is akkor ér valamit, ha súlya van.
- A tetvek terjesztik, tudja.
- Itt sok a tetű. Van, amelyiket magázni kell. Öntű. Szakaszvezető úr, öntű. Ezeket a kicsiket, a tegezhetőeket jobban szeretem. Nekik még mindig én jelentem az otthont. A lágyékom a hazájuk. Nekik még van.
- Otthont? Kolléga úr netán ingatlanban utazott?
- Általában gyalog utaztam. Ha sok flekkem volt aznap, vettem villamosjegyet. És ön? Talán flekktífusz-szakértő?
- Orvos voltam. Sebészprofesszor.
- Az hasznos. Seb itt van elég. Az ész... na jó, az megállt. Nézze például, itt a lábamon, ezt a szép fagyást! Szeretem a színeit. Mint egy nyári naplemente.
- Valóban esztétikus. Nekem az ujjaimat törték el. Látja?
- Gratulálok. Igazán egyénien állnak. Megfelelő társaságban remek vicceket tudna csinálni belőlük. Tudja, egyszer írtam egy orvosról, aki álomkór-specialista volt. Szintén tetszik érteni az álomkórhoz? Egyszer szeretném kialudni magam.
- Csak a rémálom-kórhoz. Mostanában lettem a szakértője. De nincs róla papírom. Pedig jó lenne. Tudja, vérhast kaptam, itt meg csak rohadt szalma van a latrinán. Csiklandoz.
- Tud rajta röhögni?
- Nemigen merek.
- Az baj. A nevetés fontos. Én például rengeteg szomorú dolgot írtam, és az emberek mindig nevettek rajta. Itt vannak ezek a mi őreink. Az öntűk. Ők is sokat nevettek régen a könyveimen. Mondják is néha, "na, Reich, maga vicces fiú, mit szólna egy kis aknakereséshez?". Én hiszek a nevetés erejében.
- Gondolja, hogy az őreink jobb emberek lettek tőle?
- Lehet, hogy amúgy még rosszabb emberek lennének.
- Ezt nehéz elképzelni.
- Jó, de én a fantáziámból éltem, ahogy ön embereket vagdosott. Végső soron rokonszakma.
- Mindenesetre nemigen ajánlanám, hogy most sokat nevessen. Tudja, nem jó a tüdejének.
- Értem. Mennyi időm lehet hátra?
- Nehéz megmondani. Talán egy hét. Vagy kevesebb.
- És ha nevetek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.