Sohasem voltam fidesz-közeli; én, kérem, mindig úgy éreztem, hogy ennek a fidesznek valahogy büdös a szája, nem mintha nem mosna fogat, mert mos, ezt én, mint higiénikus sportember, meg tudom ítélni, csak talán belülről rágja valami kór, valami mindent feldolgozó emésztés savszaga ez, ami egyaránt folyósítja a zsigereket és javadalmakat, odvasra rágja a fogakat, lemarja róluk a zománcot; így persze ez a fidesz örökké csak zabálna, folyton korog, mindig van a kezében valami zacskó, stanicli, szotyola, keksz, csokoládészelet, ország, világ, mindent azonnal elcsámcsog, a szája folyton tele valamivel, és ahogy beszél, morzsák és héjjak prüszkölnek belőle, és alig érteni amit mond, pedig lassan beszél, önmagát ismételve, és engem ez mindig taszított, mikor kényszerű közelségbe kerültünk, ez a fidesz meg én; kérem, egyszer ez a fidesz mellém ült a moziban, teljesen véletlenül, talán nem is oda szólt a jegye, de mégis ki mer szólni az ilyeneknek? nos, végig sugdolózni akart, elfecsegte, hogy ki a gyilkos, mert ő már ezt látta, hogy ez egy szar film, gyenge szereposztás, de én direkt a másik irányba néztem, persze ez a fidesz addig megzabálta a pattogatott kukoricámat, pedig vaníliás volt, amit szeretek, XXL-adag, nagy kartonvödörben, most ezért engem mégis ki fog kárpótolni? én kérem elismerem, hogy hébe-hóba egy társaságba jártunk, de én mindig mással mentem, mással jöttem el, és ezt a fideszt soha nem jelöltem vissza a facebookon, pedig csomó privit is írt; az tény, hogy osztoztunk bizonyos értékeken, mert magamat értékorientált embernek tartom, az elvek emberének: mindenben értéket látok, bár osztozni például elvből nemigen szeretek; ilyenkor persze néha egy asztalhoz ültünk, ez a fidesz meg én, de mindig vigyáztam rá, hogy én lehetőleg távolabb üljek, ha jutott távolabbi hely, ha pedig nem, akkor belül fintorogtam, de persze az arcomon ez nem látszott, mert mi, bokszolók, tudjuk magunkat fegyelmezni; szerencsére így is jutott egy-két falat, még a kutyámnak is csomagoltam néha a csontokból, mindig örült neki, viháncolt és kaffogott, nekem már ezért megérte, és nem vagyok hajlandó emiatt szégyenkezni, talán szegény kutyámtól sajnálják azt a pár mócsingot, akik ilyenkor hülye fényképeket csináltak és feltették a netre? én, kérem, nem is értem, miért izélgetnek engem ezzel a fidesszel, hát őrizője vagyok-é az én atyámfiának? nagy ugye, hogy nem; nekem ez határozottan kellemetlen, rossz fényt vet rám, az elveimre meg az értékeimre, a jó hírem, kéremszépen, amihez jogom van, az maguknak már smafu?!
(Kokó Pistván, verőember)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.