Konok Péter: Manna

• Ádám, drágám...
• Tessék, Éva, egyetlenem!
• Szeretem, amikor ilyen kedves vagy.
• Csak tényközlés volt.
• Igaz. Azért jólesett.
• Mit is akartál mondani?
• Hát... te nem unod itt a kaját?
• A kaját?
• Hát... reggel manna, délben manna, este megint manna...
• Igyál mellé egy kis ambróziát!
• A fülemen jön ki az a gejl ambrózia. Ennék már valami mást.
• De hát ehetsz bármelyik fáról... jó, majdnem bármelyikről.
• Ja. Van mannaízű körte, mannaízű barack, mannaízű avokádó... tegnap sutyiban megettem egy egeret... találd ki, milyen íze volt?
• Nem ehetsz egeret!
• Meg van tiltva?
• Nos, hivatalosan még nem... de hát mégiscsak undorító!
• Az. Mannaíze volt.
• Tudod, hogy ez a mi nemzeti gasztronómiánk. A kulturális örökségünk.
• Miféle nemzet vagyunk mi?
• Egyedülálló!
• Hát persze. Amúgy milyen örökségről beszélsz, Nyuszkó? Még köldökünk sincs.
• Mindegy. A Főnök megmondta. Itt nincs mindenféle Édenen kívüli marhaság. Monokultúra van: manna. Nagyon sok benne a vitamin.
• Ó! Nézd csak, ki az ott?
• Hol?
• Ott, azon a fán. Az a cingár alak. És mit tart a szájában?
• Nemtom. Nem is érdekel. Tudod, hogy utálom az idegeneket. Te... bele ne hara...
• Hmmmm... mennyei! Illetve... szóval végre nem manna! Egyél egy falatot!
• Tényleg jó. Atyavilág, Éva! Én eddig nem is tudtam, hogy létezik olyan, hogy gírosz, gyömbéres curry, normadiai almás lepény, knédli, milánói makaróni...
• ...és coq au vin, parmezán, flódni, meg lengyel füstölt sprotni...
• Viszont azt hiszem, gond lesz. Ott rohan a Főnök, és szokatlanul vörös a feje. Jön vele a verőangyala is, egy ronda nagy lézerkarddal...
• Tudod mit? Nem érdekel. Csak mannát ne lássak többé!