Egyre faszábban érzem magam, ahogy egyre többmindenről mondja meg nekem pár ember, hogy mit és hogyan kell tennem.
Jaj, de jó, köszönöm! Végre! Végre nem kell ebben a félresikerült, idióta demokrácia marhaságban résztvennem, ahol a nép összes tagja igazgatja a közügyeket, mert akkor neadjisten nekem is kell tennem valamit azért, hogy változzanak a dolgok. Jaj, ne. Csak ezt ne.
Ezért vagyok egyébként még nem teljesen boldog, mert ebben a jelenlegi rendszerben azért fel-fel merül az a nagyon terhes kényszer, hogy esetleg hozzá kéne járulnom a dolgokhoz. Meg csinálnom valamit. Ez nonszensz. meg egyébként is, ebben a könnyű kis diktatúrában az ősrégi, többszázéves magyar gyökereimet is, miszerint az állam ellen kell tenni dolgokat, ennek is basszus elvesztem az igazi élét.
Mennyivel sokkal vagányabb lenne nem adót fizetni, meg meglopni az államot, ha olyan igazán fasza diktatúra lenne, nem? Ahol nekem tényleg semmi dolgom, csak a tökmindegy milyen szabályokat elfogadni azt kész, de nyílván közben pedig suttogva lehetne végre, apró mosollyal, úgy igazán őszintén kacsintani, hogy érted, ezt most csináljuk úgy, hogy a szabályok ellen. Kurvára vagyány lenne már végre.
Az, hogy azok a szabályok amik vannak nekem nagyon rosszak, az egy baromság, azok nekem nagyon jók!!!!! Hiszen, mikor azok ellen teszek, sokkal jobb lesz az önértékelésem. Ha itt normális szabályozása lenne a dolgoknak, meg átlátható működés, akkor mi a faszt kezdenék magammal? A senki földjén találnám magam, mi ellen lehetne fellépni?
Illetve, ha ennél keményebben nyomnák a diktatúrát, sokkal többet lehetne sírni, rimánkodni meg ilyenek. Hiszen, mégis nagyon szarul érint engem csomó minden, de közben meg nem!!! Sírva vigad a magyar, mennyire csodálatos, hát ez kell nekünk. Helyzet ami rossz, hogy végre sírhassunk és így vigadhassunk! Minél rosszabb, annál boldogabb vagyok tulajdonképpen.
Eléggé felháborít ilyen szempontból ez az egész demokrácia, egész egyszerűen elveszik azt az élményt, hogy vigadhassak, úgy igazán, magyar ember módjára. Egy jól működő demokrácia lenne ennek az országnak a veszte. Totális elveszettség érzése, mindenki azt kérdezné a másiktól, hogy ő mit kezd magával ebben a helyzetben?
Na aztán az összefogás, meg együttműködés. Hát ezt a baromságot. Aki ezt hirdeti, az konkrétan hazaáruló. Mit képzel magáról, hogy ilyenekkel szembemehet a mi csodálatos, iszonyúsokéves hagyományainknak? De most komolyan. Aki ezt mondja az egyáltalán nem érti a magyar lelket. Hát ember, mi itt egyrészt individualisták vagyunk, másrészt sokkal jobban tudunk mindent, mindenkinél.
Nem érted? Ha összefognánk, akkor konkrétan az univerzum fordulna ellenünk, akkora hihetetlen nagy tudásmennyiség halmozódna egybe, akkora erő összpontosulna itt. Ennyire szerencsére a magyar ember is felelősségteljes a világ dolgai iránt, hogy ezt nem engedjük meg magunknak és szerencsére ezt a világ is elfogadja. Mi ülünk a lovon, a többiek örüljenek, hogy ha valami cipő féleségben sétálgathatnak mellettünk.
Naszóval, örülök, hogy végre megértettem a magyarságomat és elnézést kérek mindenkitől, hogy néha tévútra tévedtem. Ígérem, hogy mostantól igazi magyar ember leszek, egyáltalán nem leszek szabálykövető, senkivel nem akarok semmiben sem egyetérteni vagy összefogni, és ezt légyszi ne mondjátok el senkinek, de mivel kurvára nem jó, ami most van, igyekszem ellene tenni, és betenni a hatalomnak, ahol csak tudok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.