Konok Péter: Emelőgombos Magyarok

Van egy ilyen típus, most éppen egyre-másra azt írja mindenhová, hogy „bezzeg a Magyar hajléktalanokkal nem törődtök, miközben ezeket a migránsokat etetitek”, a „Magyar” persze nagybetűvel, a Shift-gombban duhog a nemzeti érzés, sőt ha igazán felduhog, akkor a Caps Lock-ban, mihelyt nyomom, mindjárt „MAGYAR”.

Figyelemreméltó, hogy ezek az emberek, az Emelőgombos Magyarok jó fél éve még azt követelték, hogy a húgyszagú hajléktalanokat (akkor a „Magyar” jelző nélkül) ebrudalják ki az aluljárókból, a kapualjakból, lehetőleg az életből úgy általában, mert büdös nekik a munka, alkoholisták (ezek a kommentelők akkor épp mind erkölcsös antialkoholisták voltak, bár szinte kivétel nélkül lájkolták Tibi atyát), és különben is - elveszik a pénzt, a törődést a Rendes Magyar Szegények elől.

Korábban persze megint csak ők voltak, akik lelkes, kaján örömmel fogadták a közmunkát, a munkanélküli segély megszüntetését, és a hasonló alávaló, szegényellenes intézkedéseket, hiszen aki rendesen dolgozik, az ugye érvényesül, az én adómból ne a hiteleseket támogassák, akinek nem tetszik, vigyen a lakásába néhány szegényt (hajléktalant, menekültet).

A kóbor kutyák és macskák is dögöljenek meg, mert a gyerekekre se jut - dühöngenek a megosztásokon (milyen ember már az, aki loncsos dögökre „pazarolja a szeretetét”?); az a szülő, akinek a gyereke éhezik, csak magára vethet; a migránsok menjenek haza, és tegyenek otthon rendet - csak az Emelőgombos Magyarra (és családjára, leszámítva a Jenőt, mert az egy szemétláda!) érdemes és kell költeni, hát nem érti ez a kurva kormány? (Dehogynem érti.)

Érdekes, hogy a legtöbb ember, akit úgy ismerek, hogy segíteni akar (vagy netán próbál is) a migránsokon, az a hajléktalanokon is segíteni akar, meg a szegényeken is, ha lehet, sőt akár a kóbor kutyákon is. (Érdekes amúgy az is, hogy ők - mi - vajmi ritkán gazdag emberek amúgy - bár elismerem, akad kivétel.)

A szolidaritás nem valamiféle tőke, amiből ha elveszünk, kisebb lesz, nem összekuporgatott kincs (vagy szánalmas motyó), amit acsarogva őrizni kell. Ha van, jut belőle másnak is, mindenféle rászorulóknak és elesetteknek. Ez az értelme. Nem kopik el. Még csak nagybetűvel sem kell írni, így kevesebbet kopik a Shift-gomb is. Tiszta spórolás.

Én egy kicsit (jó, jó: nagyon kicsit) még az Emelőgombos Magyarokkal is szolidáris vagyok. Mostanában éppen tanulom (megtanít rá ez a végletekig aljasodott hatalom), hogy milyen fárasztó, elszomorító dolog is folyamatosan gyűlölködni és undorodni.