Sztálin szelleme

Sztálin szelleme maga sem értette, hogy került éppen Brüsszelbe. Életében sose járt ott, a tüzes kaukázusi borokat szerette, nem a sűrű söröket, és még belgául sem beszélt egy kukkot se. De ha már ott volt, mit volt mit tenni: kísértenie kellett.

Ott lopakodott a Grand Place cifra kapui alatt, turistákra leskelt a megkopott Atomium folyosóin, sarló-kalapácsos sipkát biggyesztett éjjel a Manneken Pisre.

Senki sem vett róla tudomást.

Arra jött II. Lipót király száz kongói rabszolgával. - Gulááág!!!! - bődült rájuk Sztálin szelleme, de Lipót csak biccentett. Majd pont őt hassa meg az ilyen gyerekeskedés?

Arra jött Jacques Brel a fekete zongorájával. - Guláááág!!!! - bődült rá Sztálin szelleme, de Brel csak megvonta a vállát, ferdén, szomorkásan elvigyorodott, és a zongorájára kuporodva elhajózott a köd szárnyain Amszterdam felé. Csak úgy lobogott utána a keskeny, fekete nyakkendője.

Sztálin szelleme már egész elkámpicsorodott. - Senki sem fél már itt tőlem! És senki sem szeret.

Akkor meglátta a Kósa Lajost. A Kósa Lajos éppen kifelé jött egy csicsás édességboltból, a zsebe csak úgy dagadozott a sok elcsent csokitól, meggyes sörtől és majonézes sültkrumplitól.

• Na, most, vagy soha! - pödörte meg emblematikus bajuszát Sztálin szelleme, és kiugrott a kapualjból, egyenesen a Kósa Lajos elé. - Guláááág!!!!
• Húbasszameg!!!! - sikoltott fel a Kósa Lajos, és akkorát ugrott, hogy kipotyogtak a gatyakorcából az odarejtett "I love Brussels" feliratú hűtőmágnesek.
• Gulááág, csekaaaa, trojka, Visinszkiiij!!!! - üvöltött boldogan Sztálin szelleme, aki egészen euforikus lett tőle, hogy végre szellemszámba veszik. - Diktatúúúraaa!!!!!
• Jaj, Kövér Laci, bammeg, csak te vagy az? - nézett Sztálin szellemének emblematikus bajuszára a Kósa Lajos megkönnyebbülten. - Gondolhattam volna a szövegedről. A frászt hoztad rám, már azt hittem, a biztonsági őr kapott el!

Konok Péter írása