- Ön id. Secperc Jenő, Wass Albert utca hét szám alatti lakos?
- Ööö… Secperc Jenő vagyok, de ez itt a József Attila utca hét…
- Ma még nem sétáltunk ki a lakásból, ugye? Nem láttuk az új utcanév-táblát? Nagyon egészségtelen… mindegy. Dr. Hózen-Tróger Ármin vagyok, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségés Szervezetfejlesztési Intézet és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. összevont ügynöke, kommandós bevetési orvos, valamint a Nemzeti Termékenységellenőrzési Gyorsreagálású Egység okleveles őrnagya. Önnél házkutatást fogok foganatosítani, az ellenállás teljességgel értelmetlen. Az Illiberális Munkaállam nevében felszólítom, hogy tolja le a nadrágját, asszonyom!
- Hogy mit? Jenő vagyok…
- Hoppácska, és tényleg! Az adminisztráció ördöge. Várjon, beírom. Itt is van: ne-me fér-fi. Na! Tolja le a nadrágját, uram!
- Mit akar a nadrágomtól?
- Tapintással fogok meggyőződni az ön heréinek meglétéről, számáról, esetleges hiányáról. Az adatokat a Nemzeti Nyugdíjmegőrző és Kiflisütöde Zrt-nek továbbítjuk, hátha őket érdekli. Mindenesetre ez az ön érdeke. Tőlünk aztán ki is heréltetheti magát, csak nemzőképes maradjon!
- Nézze, most nem igazán alkalmas…
- Kérem, én mindig alkalmas vagyok! Alkalmassági vizsgát is tettem, fekete turultollas fokozatom van barantából és hátranyilazásból. Ha ellenszegül az intézkedéseknek, le fogom önt nyilazni.
- Nincs is önnél ilyen izé… íj.
- Adminisztratív lenyilazást fogok alkalmazni, amelynek költségei önt terhelik. Illeték, áfa és késedelmi díj.
- Hát, jöjjön be… egy kávét esetleg?
- Az állampolgári együttműködést méltányoljuk, de a megvesztegetési kísérleteket nem. Házipálinkája van?
- Nincs.
- Valahogy sejtettem. Akkor nézzük a dolog gyógyszerrendészeti részét: szóval mit is szed ön, kedves Secperc úr?
- Mit szedek? Hát mikor a lábamat, mikor virágot…
- Viccelődünk?! Tréfálkozunk??! Gúnyt űzünk a hatósági személyből??! Tárgyalhatunk más hangon is! Nesze!!!!
- Úristen, maga megőrült? Lefejelte az ajtófélfát!
- A baranta első szabálya, hogy zavarjuk össze az ellenfelet. Ön összezavarodott?
- Hát, izé…
- Na ugye. Szóval milyen nemzeti gyártmányú gyógyszereket szed a magyar gazdaság és a gyógyszerkoncessziós közgépvállalatok felvirágoztatása, valamint a saját kedves egészsége érdekében?
- Semmilyeneket.
- Igen, sajnos pont ez áll itt az én papíromon is. Ön ellen névtelen feljelentés érkezett vitéz Arschlecker Bélától, a Wass Albert utca és a Szebb Jövő sugárút sarkán álló kizárólagos patikajogokkal felruházott Nemzeti Dohánybolt és Szado-Mazo Szexshop üzemeltetőjétől, hogy ön semmiféle gyógyszert nem szed, nőkkel nemigen találkozik, és ráadásul nem is dohányzik.
- Szebb Jövő sugárút?
- Maga még talán Hársfa utcának ismeri, de ezen változtattunk. Egy szebb, távoli jövőben majd újra lesznek fák. Mert gondolunk az utódainkra is, akik nyilván szintén imádnak majd fákat vágni.
- Értem. Szóval, nem szedek gyógyszert és nem dohányzom. És nincs barátnőm sem. Baj?
- Nem baj. Bűncselekmény. Ön megsérti a Nemzeti Egyetértési Rendszer Kedvezményezettjeinek és Kivételezettjeinek Kötelező Eltartásáról szóló törvény összes létező paragrafusát. Ön egy élősködő elem, aki egészségével kérkedve kihúzza magát a nemzeti közteherviselés alól, és nem gondoskodik a jövő járulékfizetőinek előállításáról sem. Meg azután mitől is olyan marha egészséges ön? Ez nagyon érdekelne minket… Nem buzi ön véletlenül? Köcsög liberális aknamunkás?
- Maga megőrült. Az Arschleckerrel meg együtt jártam általánosba, az egy kis seggnyaló. Ellopta a tízóraimat, és még ő panaszkodott, hogy pudvás volt a retek.
- Értem. Pudvás retek. Felírtam ezt is. Meg kell, hogy mondjam, maga egyre jobban megnehezíti a saját helyzetét az ilyen pudvás retkekkel.
- Na jó, akkor most menjen a fenébe!
- Agresszívvá válunk?! ... Banzáj!!!
- Jól látom, hogy ön megharapta a saját könyökét?
- A baranta második szabálya. Figyelemelterelés. Megnyugodott? Jó. Akkor én most felírok magának, mondjuk Nenyarvogint.
- És az mi?
- Fogamzásgátló. Lejárt licensz alapján magyar baráti gyógyszergyár gyártja.
- Öööö… Jenő vagyok...
- Tudom, tudom. Feljegyeztem. Ha teszem azt, Juli lenne, fel sem írhatnám. Még hatna… akkor Furkoemelint írnék fel.
- Várjon, kitalálom. Potencianövelő?
- Na, nem buta ember maga. Az unokaöcsém találja ki ezeket a neveket. Tízévesen jól jön neki az a kis mellékes. Amúgy meg tökmindegy, az összes gyógyszerünk homeopatikus. Tudja, rokonszenvi gyógymód...
- Gratulálok. Nézze csak, mit csinálok a francos receptjével?!
- Há! Abból, hogy a hivatalos, pecsétes receptpapírt az orromba gyömöszölte, arra következtetek, hogy nem kíván velünk együttműködni. Helyes ez a meglátásom?
- Abszolút.
- Nos, nem én akartam… Ángárd!!! Hádzsime!!!! …! …! …!
- Ember, jól van?! Legurult a lépcsőn…
- A baranta harmadik szabálya. Rugalmas, meglepetésszerű elszakadás. Meglepődött?
- Hát, meg.
- Az jó. Az nagyon jó. Még jobban is meg fog lepődni. Visszajövök! Nem lesz olyan könnyű tőlem megszabadulni!!!
- Jaj, sajnos ezt valahogy sejtettem.
Konok Péter írása
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.