Kitenném a profilképemre.
Mert nem Franciaországot érte támadás, nem a "francia nemzetet". Az egyik földrajzi név, a másik elvont fogalom. Nem véreznek, csak a metaforákban.
Az egész emberiséget érte aljas támadás, és az emberiséget nap mint nap érik aljas támadások. Szinte mindenütt. Sokfelől.
És persze konkrét embereket ért támadás. Másfélszáz embert, akik meghaltak, a rengeteg sebesültet, a szeretteiket, az ismerőseiket. Arcuk van, mindegyiküknek; nevük is van. Ahogy minden áldozatnak, világszerte. Csak nem tudunk róla. De zászlójuk nincs, pedig arról tudunk.
Kitehetném persze a jó öreg vörös-fekete anarchista lobogót. Az pont ide illene - vörös a kiontott vérünktől, fekete a haragunktól, ezt mondták róla a régi, XIX. századi anarchisták. Csak hát a fél fejemet eltakarná. Bár ez talán nem is lenne igazán baj, meglehetősen szimmetrikus vagyok. De nem teszem. Még a saját világlátásomnak sem akarok hirdetőoszlopa lenni. Nem vagyok sem próféta, sem politikus. Csak elkeseredett.
Szóval, ha lenne az emberiségnek zászlaja, kitenném. Egy hétmilliárd színű zászlót, amit egybefogna egy kör - ez a bolygó. Egy ilyen zászlóban szívesen lennék egy a hétmilliárdból. De hát nincs ilyen, és elképzelni is nehéz. Széttört világ, az van. Mindig az volt.
Ha lenne az emberiségnek zászlaja, azt hiszem, mégsem merném kitenni. Előbb-utóbb valakik úgyis fognák, és lelkesen mások ellen lobogtatnák. Mert igazából nincs is emberiség ezen a széttört világon.
Hát, marad a profilképem, ahogy van, meztelen. Eléggé zord pofát vágok rajta, ahogy folyamatosan utálom az összes gyilkos seggfejt, nemzeti hovatartozástól, vallástól, ideológiától függetlenül. Sajnálom: ez az arcom, zászlóm nincsen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.