Alexandrosz, a hódító (akit a telefonkönyvben "Nagy Sándor" néven keressenek) roppantul kedvelte a bort és a filozófiát. (A kettő között van összefüggés.) Bár meghódította szinte az egész ismert világot, de szenvedélye nem csökkent.
Javára írhatjuk, hogy nem építtette tele összerabolt birodalmát filozófiai agórákkal, nem emeltetett minden elfoglalt városba drága akadémiát - a filozófia iránti rajongása magánrajongás maradt, nem állami direktíva.
A filozófusok közül pedig leginkább Szinópéi Diogenészt, a cinikust tisztelte. Talán éppen azért, mert Szinópéi Diogenész senkit sem tisztelt.
Mikor Alexandrosz Kraneioszban járt, meglátogatta bálványát, aki viskója előtt, a napon sütkérezett. Az uralkodó hosszasan beszélt neki a filozófiáról, érveket sorolt és ütköztetett, véleményekből emelt piramisokat (elfoglalta Egyiptomot is, és a piramisok még őt is zavarba ejtették), gondolatmeneteket állított hadba és szerelt le.
Egyszóval roppant fárasztó fickó volt.
Diogenész hallgatott, és nagyokat húzott a kezében tartott agyagbögréből. (Diogenész valójában megvetette a filozófiát, de a bort ő is nagyon szerette.) Alexandrosz végül befejezte hosszú monológját (később úgy dicsekedett: "Beszélgettem Diogenésszel!"), és feltette az ajánlatnak álcázott kérdést: "Kérj tőlem, amit akarsz!".
Fárasztó és beképzelt fickó volt.
Diogenész felnézett rá (Alexandrosz nem ült le, állva beszélt - így jelezte a szellem iránti tiszteletét, és persze szerette, ha felnéznek rá); úgy tűnt, mintha csak akkor vette volna észre látogatóját. "Ne álld el előlem a napot!" - mondta.
Persze lehet arról vitázni, hogy Diogenész bojkottálta-e a kótyagos király egyszemélyes népszavazását, vagy hülye kérdésre hülye választ adott. De válasza kétségkívül sokkal inkább a valóságról szólt, mint Alexandrosz zavaros, önigazoló fecsegése. Adekvát válasz volt egy inadekvát helyzetre. Diogenész nem vett részt a diskurzusban, amiről persze csak Alexandrosz hitte, hogy valódi párbeszéd. Diogenész még meg sem vetette Alexandroszt.
Unatkozott és fázott.
Valójában semmi sem történt. Senki sem beszélt senkivel.
Diogenész másnapra elfelejtette az egészet, csak a fejfájás maradt; Alexandrosz pedig élete nagy napjaként gondolt rá, míg halálra nem itta magát.
De ez a történet persze nem róluk szól.
Javára írhatjuk, hogy nem építtette tele összerabolt birodalmát filozófiai agórákkal, nem emeltetett minden elfoglalt városba drága akadémiát - a filozófia iránti rajongása magánrajongás maradt, nem állami direktíva.
A filozófusok közül pedig leginkább Szinópéi Diogenészt, a cinikust tisztelte. Talán éppen azért, mert Szinópéi Diogenész senkit sem tisztelt.
Mikor Alexandrosz Kraneioszban járt, meglátogatta bálványát, aki viskója előtt, a napon sütkérezett. Az uralkodó hosszasan beszélt neki a filozófiáról, érveket sorolt és ütköztetett, véleményekből emelt piramisokat (elfoglalta Egyiptomot is, és a piramisok még őt is zavarba ejtették), gondolatmeneteket állított hadba és szerelt le.
Egyszóval roppant fárasztó fickó volt.
Diogenész hallgatott, és nagyokat húzott a kezében tartott agyagbögréből. (Diogenész valójában megvetette a filozófiát, de a bort ő is nagyon szerette.) Alexandrosz végül befejezte hosszú monológját (később úgy dicsekedett: "Beszélgettem Diogenésszel!"), és feltette az ajánlatnak álcázott kérdést: "Kérj tőlem, amit akarsz!".
Fárasztó és beképzelt fickó volt.
Diogenész felnézett rá (Alexandrosz nem ült le, állva beszélt - így jelezte a szellem iránti tiszteletét, és persze szerette, ha felnéznek rá); úgy tűnt, mintha csak akkor vette volna észre látogatóját. "Ne álld el előlem a napot!" - mondta.
Persze lehet arról vitázni, hogy Diogenész bojkottálta-e a kótyagos király egyszemélyes népszavazását, vagy hülye kérdésre hülye választ adott. De válasza kétségkívül sokkal inkább a valóságról szólt, mint Alexandrosz zavaros, önigazoló fecsegése. Adekvát válasz volt egy inadekvát helyzetre. Diogenész nem vett részt a diskurzusban, amiről persze csak Alexandrosz hitte, hogy valódi párbeszéd. Diogenész még meg sem vetette Alexandroszt.
Unatkozott és fázott.
Valójában semmi sem történt. Senki sem beszélt senkivel.
Diogenész másnapra elfelejtette az egészet, csak a fejfájás maradt; Alexandrosz pedig élete nagy napjaként gondolt rá, míg halálra nem itta magát.
De ez a történet persze nem róluk szól.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.