Földes Péter: Budapesti bédekker - B

Útikalauz fővárosi és más bennszülötteknek

B, mint bevásárlóközpont

Budapesten rengeteg bevásárló központ van. Ha meg még azokat is számba vesszük, amelyek csupán egy kéjes gondolatként kavarognak egyes beruházók és tervezők fejében, akkora számot kapunk, amely szerény számítások szerint is minimum eggyel nagyobb a normálisnál.

A bevásárlóközpont legfőbb jellemzője, hogy sokan szeretik, és legalább ennyien vannak, akik nem.

Állítólag akadnak olyan honfitársaink, akik bevásárolni járnak a bevásárló központba, de ok ezidőtájt életmódbeli kisebbségben vannak. Rendes ember ugyanis más boltban vásárolja meg a két pár uborkát és a hat deka párizsit, amelyre egy egészséges felnőtt szervezetnek még a legnagyobb pénzügyi válság idején is feltétlenül szüksége van.

Ennek ellenére a bevásárló központokban, amelyeket a nyelveket tudó magyarok plázának neveznek, mindig hatalmas tömeg, van, nyüzsög a nép. Plázába járni ugyanis sikk, magyarul divat, nem korszerű ember az, aki nem jár plázába. Ige is született a szóból, plázázni azt jelenti, mint szépanyáink idején a korzózás, a plázacicák pedig nem feltétlenül könnyű lányok, bár bizonyára vannak közöttük olyanok is.

A bevásárló központokat néhányan kifejezetten utálják. Ezek elsősorban olyan boltosok, akik nem nézik jó szemmel, ha a plázák miatt szép lassan, vagy kifejezetten gyorsan tönkre mennek. Az emberek - ki tudja miért - nem szeretik, ha le kell húzniuk a rolót, és az utcára kerülnek.

Ha minden a tervek szerint alakul, belátható időn belül minden háztömbnek lesz saját bevásárló központja, multiplex mozikkal és őrzött parkolókkal. Ha ez megvalósul, akkor már tényleg túltermelési válság jön létre a bevásárló központ-fronton és még az is elképzelhető, hogy az első tönkrement bevásárlóközpont helyén fölüti helyét egy kis bolt, néhány négyzetméteren, legföljebb két eladóval, ahol anélkül, hogy egyúttal moziba is mennénk, lehet venni fél kiló kenyeret, vagy húsz deka nápolyit.