Földes Péter: Interjú a miniszterelnökkel

• Miniszterelnök úr, Ön kivételes államférfinek nevezte Horthy Miklóst.
• Igen, valóban ezt mondtam.
• Horthy Miklós kormányzóként számtalan gazemberséget elkövetett. Az ő regnálása idején születtek a zsidótörvények, és akkor is ő volt a kormányzó, amikor mintegy félmillió zsidó származású magyar állampolgárt elpuszítottak.
• Mi a kérdés?
• Hogy a zsidó honfitársaink, akikre Ön gyakran szokott hivatkozni, mit gondoljanak erről?
• Magyarországon egyetlen zsidó honfitársunknak sem kell félnie. Mi nem csak nagyrabecsüljük, de meg is védjük a zsidó honfitársainkat. Persze, ahhoz, hogy mindenkit megvédhessünk, akit a zsidósága miatt támadás ér ma Magyarországon, nekünk is kellene egy kis
segítség.
• Mire gondol, miniszterelnök úr?
• Arra, hogy a lehetőségeink korlátozottak, nem állíthatunk minden zsidó honfitársunk mellé egy rendőrt.
• Miért kellene Önöknek minden zsidó ember mellé rendőrt állítani?
• A megvédés miatt, mi másért. Technikailag persze megtehetnénk, hogy minden egyes zsidó mellé rendőrt állítunk. Nem is egyet, hanem kettőt, vagy annál is többet, de ez nagyon sokba kerülne. Hiába szárnyal a magyar gazdaság, ezt még mi sem engedhetjük meg magunknak. Az érintettek segítségére is szükségünk van ahhoz, hogy megvédhessük őket.
• Kifejtené, miniszterelnök úr?
• Nézze, amint azt Ön is tudja, a zsidók, akiket a nemzeti egyetértés kormánya minden körülmények között megvéd, ma sokfelé élnek az országban. Összevissza. De még egy városon belül is sokfelé találhatók, ami megnehezíti, hogy megvédjük őket.
• Ha kicsit konkrétabban, miniszterelnök úr...
• Ha például nem elszórva, hanem egymáshoz közelebb laknának, mint most… Egy adott városrészben, vagy mondjuk így: negyedben. Akkor sokkal könnyebb lenne a rendőrség dolga, amikor meg akarja védeni a zsidókat. Jön egy támadás, atrocitás, inzultus, de akár egy buta mondat valamelyik politikustól, a rendőrség már tudja is, hogy merre menjen, mert tudja, hogy hol lehetnek azok a zsidók, akiket meg kell védeni.
• Valamiféle gettóra méltóztatik gondolni a miniszterelnök úrnak?
• Maga mondta, Én ilyet hivatalból nem mondhatok. Hanem, van itt más is.
• Más?
• Igen. Jó lenne, ha a mostaninál konkrétabban tudnánk, hogy ki az, akit meg kellene védenünk.
• Ezt hogyan kell érteni?
• Képzelje el a következőt: van valaki, akit megvédtünk, és utólag kiderül az illetőről, hogy nem is zsidó. Ebben az esetben az adófizetők joggal vádolnak bennünket azzal, hogy mi az ő pénzüket felelőtlenül herdáljuk, és a közpénzből működő rendőrség olyan embereket véd, akik erre nincsenek rászorulva.
• Tehát?
• Nem szívesen mondok ilyet, mert lesznek, akik szándékosan félremagyarázzák a szavaimat, a Soros által pénzelt sajtó pedig szokása szerint mindenféle hülye cikkeket ír majd megint. De azért mégis kimondom: sokkal hatékonyabban tudnánk megvédeni a zsidókat, ha mindenkiről tudnánk, hogy ki az, aki zsidó, és ki az, aki nem.
• Hogyan képzeli ezt, miniszterelnök úr?
• A konkrét elképzelés még csak most körvonalazódik, de azt elmondhatom, hogy miben gondolkodunk. Ha például a zsidókon lenne valamilyen jel… Nem túl feltűnő, és nem is olyan, ami rossz emlékeket, kellemetlen képzeteket kelt bennük… Éppen csak, hogy csak meg lehessen különböztetni őket. Kizárólag a megvédés céljából, természetesen…
• Milyen jelre gondol miniszterelnök úr? Remélem, nem…
• Ne is folytassa. Én az érintettekre bíznám, hogyan jelölik meg magukat. Ők tudják a legjobban, hogy nekik mi a jó. Én nem ragaszkodnék a csillaghoz. Tőlem lehet négyzet is, vagy háromszög, oktaéder, teljesen mindegy. Csak ötágú vörös csillag ne legyen, mert az idehaza tiltott jelkép.