Mindig utáltam a nácikat (ők voltak gyerekkorom mitikus főgonoszai; ennek van is értelme: ha rajtuk múlik, nem lett volna gyerekkorom, mert nem lettem volna én sem). Most itt masíroznak, szobrokat avatnak, bekerülnek a tantervbe, lenyúlják a kultúrát, menekültekre vadásznak, és a vak is láthatja: ismét ölni szándékoznak, máshoz nem is értenek, valójában csak ezt szeretik.
Mindig rühelltem a vén, fittyedt arcú, bamba, korpásnyakkendős, gerontokrata pártkádereket. A Nagy Öregeket, akik sosem voltak fiatalok. Ők vannak itt ma részben hatalmon (és részben ellenzékben). A nyüzsgönc-röhögönc, kisztitkárfejű kis nyálas pedálgépeket, az új undok akarnokokat sem kedveltem soha. Ők a hatalmon lévők (és részben az ellenzék) másik fele, a szobaszaporítók és a herevasaltatók nemzedéke.
Csupa-csupa olyan dolgot nem szeretek, amiből itt egyre több lesz: szentfazék papokat, fegyveres erőket, az örömből ölő vadászokat, a leskelődő ellenőröket, a kenetteljes művészetipari lakájokat, a nacionalista ökölarcúakat, a homofób titkos kéjelgőket, a senkiségüket rejtegetni akaró rasszistákat, a nők után füttyögő beszariakat és a nőnapi bókokat osztogató politikusokat, a pedofób erkölcstanászokat... hosszú a sor.
És persze ezzel arányosan egyre kevesebb a szerethető dolog, a tévé nélküli kocsma, az erdő és park, a nyugi, az emberléptékű koncert, a megvehető árban is jó könyv, meg azok a kis pasztillák, vagy inkább ampullák, amiken kívül csoki volt, alatta valami cukorburkolat, abban pedig Diána sósborszesz, ami előszivárgott (sőt buzgott), mikor az ember szájában végre eltört ez a tubus vagy mi, fiola, és olyan szagod lett tőle, mint egy drogériának takarítás után.
Szóval az ilyen vidám dolgok fakulnak el, a beépítetlen vízpartok, az olajszagú, nyöszörgő és sivító vurstlik, a naptól izzóan porszagú, sáskáktól hersegő útszéleken stoppolások, az átvirrasztott, sörgőzös világmegváltások - a régi hálózsákom már csupa lyuk és foszlány, a kutya néha menthetetlenül belegabalyodik, úgy kell kifejtenem, mint pszichiáternek a miniszterelnök mondanivalóját.
Meg hát öregszem is.
Szóval lehet, hogy csak meg kellene szeretnem az előbbieket, megutálni az utóbbiakat, és a trend megfordulna?
De mit nyernék akkor én az egészen? Hogy végre hasonulok?
Beilleszkedem? Ezeknek?!
Kiterítenek úgy is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.