George B. Wagner: Kámaszuka

A menyasszony talpig fehérben, födig érő fátyolban toppant a nappaliba. Vőlegénye mackónadrágban, atléta trikóban ült a fotelben kezében sörrel.

• Még fel se öltöztél?!
• Én nem mennék.
• Meggondoltad magad, István?! - döbbent meg arája.
• Dehogy! Csak meccs lesz.
• És?! Csak én menjek az esküvőnkre?
• Mért? Félsz egyedül?
• Nem. De izgulok, hogy...
• Lesznek ott még bőven. Az anyakönyves, anyádék...
• Nem azért izgulok, mert egyedül lennék, hanem, hogy minden rendben menjen.
• Nyugi. Rendben fog.
• Úgy hogy te el se jössz?!
• Majd te képviselsz.
• Magamat vegyem feleségül?!
• Dehogy. Csupán helyettem ugrasz be. Írok meghatalmazást.
• Na ne szórakozz!
• Méghogy szórakozom?! Utálok meghatalmazást írni! Másért nem is tenném. Látod, mennyire szeretlek? ... na itt van.
• Na de ezt elfogadják?
• Már mért ne fogadnák. Kétszer is aláírtam. Indiában meg van, aki kutyához megy feleségül.
• De az a dög legalább ott van.
• Hát vidd el a Jürgent.
• Egy pulival keljek egybe?
• Már nem szereted?
• De. De...
• Okos a Jürgen. Jó parti. Majd viszi a szájában a meghatalmazásom.
• De ha nem fogadják el, addig élsz!
• Elfogadják.
• És hogy lesz az igen?
• Ne legyél már ilyen élhetetlen! Majd mondod helyettem mélyebb hangon.
• És ha rájönnek és nem fogadják el?
• Akkor majd vakkant a Jürgen. Morzéul. Jól tud.
• És ha az anyakönyves meg nem?
• Ennyire mulya nem lehetsz! Hát megtanítod rá. Valamit egyszer te is csinálhatsz!
• De ha nem akarja?
• Már mért ne akarná? De jó, legyen. Ha húzódozik, akkor majd én kiáltok egy IGENt.
• 3 kilométerre elhallatszósat?
• Majd kinyitom az ablakot. Ti se felejtsétek csukva.
• És az már elég lesz?
• Ha mégsem, akkor nekifutásból kiáltok és rácsapok a kezemre kalapáccsal.
• Hát jó. De a nagyobbikkal.
• Persze. Na menjél már, mert nem érsz oda. Nem akarom anyádékat megváratni, meg szégyenkezni miattad, hogy még a saját esküvődről is elkésel!
• És a csók, hogy lesz?
• Majd szájon nyal a Jürgen.
• És a gyűrűt hova húzzam fel?
• Két kezed van, nem?
• De.
• De hogy ne legyen keveredés, a balra ráírom lakkfilccel: ISTVÁN. Na?
• Jó, kösz.
• Ja és nesze.
• Ez mi?
• Virág. Hogy legyen menyasszonyi csokrod.
• Kutyatej?!
• Megy a Jürgenhez. Magam téptem. Ennek az intézése is rám szakadt.
• Nade egyetlen szál neked már csokor?!
• Nem bánom, fogd össze ezzel. Zöldnek mellé.
• Kaktusszal? És cserépben?
• Én kiszedhetem belőle, de akkor bök. Vagy a könnyező pálmát akarod cipelni? Elszomoríthat sokakat. Azt hinnék, hogy jön a Clayderman is.
• Akkor tényleg hagyjuk. Nem kell hozzá zöld.
• Jól döntöttél. A kutyatejet amúgy is könnyebb lepréselni emléknek, mint a pálmát. Cserepestül. Ja, és itt a cellux.
• Minek?
• Hát felragasztani, te süsü.
• A celluxot?
• A virágot!
• Ja! A kocsira!
• Dehogy a kocsira! A buszra.
• Busszal megyek menyasszonyi ruhában az esküvőmre?!
• Mért? Mivel mennél?
• Hát a kocsival. Nem adod oda?!
• Dehogy adom! Egyrészt izgatott vagy, nekimehetnél valaminek. Másrészt csak öt megálló. Harmadrészt meg hogy venné ki magát, hogy egy menyasszonynak kelljen vezetnie a saját esküvőjére? Csak élj kényelemben.
• Hát... jó. Remélem felférek. És hova ragasszam a buszon?
• Ahova akarod. Teljhatalmat kapsz. De legjobb az oldalára, mert ha eléugrasz elüthet. És majd ne felejtsd el leszedni.
• Mert?
• Hát mert ez nemcsak a menyasszonyi busz dísze, hanem a csokrod is. Tú in van.
• Ja persze. És a busz oldalán hova?
• Na jó, én erre nem érek rá. Valamit azért te is csinálhatsz. Most már tényleg menj, mert kezdődik a meccs.

Meccsszünet és esküvői.

• Gól! - ordítja Istvánunk, miközben visszatér párja. - Na? Ugye, hogy sikerült?
• Igen. Simán elfogadták a meghatalmazást, a Jürgen igent vakkantott, nem nemet, az anyakönyves tudott morzéul, a végére meg még az indiai nagykövet is befutott gratulálni, hogy Európa tovább nyitott India felé. Még nászajándékot is hozott: fél zacskó rizst, két fakírszöget meg a Kámaszukát.
• Mit?
• Ugyanaz, mint a Kámaszútra. Szexkönyv, csak ez kutyákkal.
• Aha. Látod, milyen jó, hogy nem én menten!
• Azt azért nem mondanám.
• Mert?
• Érvénytelenítették az egészet.
• Hogyhogy?!
• Ahogy kijöttünk, a Jürgen elszaladt vizelni.
• És?
• Kiderült, hogy szuka. Ebben a kerületben meg még nem engedélyezik a melegházasságot. Azzal vádoltak, hogy én hamisítottam a meghatalmazást, hogy hozzámehessek egy nőhöz! Végül kénytelen voltam új időpontot kérni. Két hónap múlva délután kettőre kaptam. Nem lesz meccs! Megkérdeztem.
• De én akkor épp álmos leszek. Ebéd után...
• Hát akkor meg hogy a francba legyen?!
• Hogyhogy hogy? Hát átműtetjük a Jürgent.
• Lófaszt.
• Az nagy neki.
• Igaz... Nade ezért átműtetni?
• Tudsz jobbat?
• Odacelluxozunk neki egy koktélvirslit.
• Ez az! És akkor megvan a lakodalmi menü is!

Jürgen azonban újból vizelt, így ismét elárulta magát. A házasságot megint érvénytelenítették, ezért aztán a lakodalomból nagy vigadalom helyett nagy búsulás lett. A bürokrácia merevségét átkozva ették meg a kutyahugyos virslit és énekelték, hogy:

„Lakodalom nincs a mi utcánkba',
nem ment férjhez az ebleszbi lányka.
A merev esketőt az ég verje,
s ne adja, hogy könnyen kiheverje!”

(Kép: Luca - Bartucz Ilona pulija)