A kutyám - aki máskülönben egészben nyeli le a fél pár zoknit, a macskáktól elvett egeret, és az asztalról véletlenül leeső negyven deka lapockát is, most pöszögő gourmandként körbenyalakodja a pirulát, óvatosan, gondosan, mint egy fogatlan Tasziló gróf a szaftos, hamvas, import őszibarack magját, és a végén annyit mond, hogy pfü, és óvatosan lehelyezi a földre a tisztára szopogatott tablettát. Ezután lenyomom a torkán a májkrémes pirulát.
A kutya hörög, prüszköl, minden eresztékéből májkrém és pirula potyog. A szemében mély megbántottság, elárultam szinte végtelen bizalmát, ez rosszabbul hat rám, mint a hörgés. Következik a meztelen pirula lenyomása - már elfogyott mind a fél kiló, direkt ebből a célból vásárolt májkrém, a kutya boldogtalan, a család aggódik, én utálom magam, csak a macskák örülnek, részint, mert nekik is jut a májkrémből, részint meg csak. A tablettát lenyomom a kutya torkán, utána befogom a pofázmányát, a kutya nyeldekel, kifordítja a szemét, eljátssza a hattyú halálát (fekete, loncsos, zömök rasztakutyát tessék elképzelni, nem valami balett-táncos-formát), majd amikor végre elengedem (féltem az életét, meggyőző az alakítása) annyit mond, hogy pfü (a tabletta közben olvadt azért kicsit, bár a nagyobbik része kutyanyálban és májkrémben oldva rajtam van elkenve).
Na jó, erre való a net. Google, „féreghajtó beadása kutyának”. Videó is van róla, remek, a videón mosolygós állatorvos, aki elmondja a féreghajtás fontosságát - olyan meggyőző, hogy az ember hajlamos azt hinni, hogy így jönnek egymás után a világ nagy dolgai: szabadság, egyenlőség, féreghajtás -, mellette seggdugasz kis kutyácska alszik (szerintem döglött, de a gyerek is nézi velem a videót, azért azt mondom neki, "nézd, alszik a kutyus"). „A kutya pofácskáját alsó madárfogásba fogjuk” - mondja az állatorvos, felnyitja a pöcsnyi kis jószág elejét, és mint egy kétszázast a jegyautomatába, beledob egy pirulát, szinte hallom, ahogy kopog benne, majd visszateszi a kutyácskát, aki elégedetten alszik (vagy döglik) tovább, meg se moccan.
Hát anyád. Végképp elvesztem a türelmemet, félig ráfekszem a kutyára, legyűröm, alsó madárfogás (milyen madár, bammeg, kondorkeselyű?), tabletta, hörgés, tartom, szemforgatás, tartom, orron át tutulás, tartom, a család egy emberként támad nekem, apa, mit csinálsz a Bogárral, hülye vagy, megfullad, tartom, már a macskák is kezdenek idegesek lenni, elengedem, lesem, lesem, semmi pfü, lenyelte. Húbasszus. A videón közben az állatorvos tovább magyarázza, hogy a legjobb, ami egy kutyával történhet, az a féreghajtás (de akkor miért nem egy virulens dán dogon mutatta be? miért egy leszedált hörcsögön???)
A kutyám utál. Attól félek, hogy este nem jön majd az ágyba, a szokásos fél óra önfeledt hasvakarásra, amikor éjfél felé olvasni kezdek. Pedig az a mi időnk, a mi privát szertartásunk. Eljátszottam a bizalmát. Rongy ember lettem a szemében. Én, meg a büdös tablettám.
Politikusok érezhetik így magukat, mikor a sok hurrá után jön az első záptojás. Pedig én valóban, tényleg csak jót akartam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.