Wágner György: Orbán-levelet kaptam, lalyf!

Kispucér meg stadiont fog

A két szomszéd néni közös kerítésüknél tartotta soros találkozóját.

• Nékünk megin írt ám a Orbán Viktor, Mariskám, úgyhogy eszerint tekincs reánk: mátul orrod lejjebb hordod!
• Minékünk mán tennap írt, Gizám, úgyhogy még inkább irigyűsz!
• Akkor minékünk meg mán tennapelőtt, úgy tudd meg!
• De minékünk elsőbbségivel küdte, ám!
• Aszt kinek nem? De minékünk még ő is hozta!
• … tényleg?
• Egy darabon. Míg feladta a postán.
• Nektek ő adta föl?
• Ki más? Éreztük a keze melegét a borítékon.
• Azt mi is.
• De nékünk kettőt is küdött, mer az uramnak is!
• Minékünk meg ötöt, mert a holtaknak is!
• … jó néktek.
• Nem is panaszkodom. Megvan mindenünk, a levele a mindenünk.
• Aszt tinéktek mit írt?
• Előbb te mommeg!
• Azt hogy tinéktek mit írt?
• Hátha meg tudod mondani, akkor azt.
• De meg ám! Néktek mondatokat írt!
• Te meggőzűted, hogy kilesd!
• Ahogy te is a mienket!
• Ugy van. Rendes ez a postás Pista. Mindig odaadja. Oszt ti micsináltatok vele?
• Tőtöttem néki e kupica hashajtót, hogy gyorsabban végezzen. Ezek a levelek nem várhatnak. A haza mindenekelőtt.
• Akkor azért sietett annyira tőlünk.
• És haza. Mindenekelőtt.
• És a levéllel micsináltatok?
• Amit mindig. Miután kiujjongtuk magunkat, benyomtuk a Levelet kaptam lajfot a petróleum hi-fin, arra tancútunk örömünkben, aztán a levelet összecsókdostuk, simogattuk, megkönnyeztük, és szaladtam vele a plébános úrhú, hogy megáldja. Itthol aztán főraktam az imazsámoly fölé.
• Én is rohantam a plébánoshú áldatni. Még jó, hogy nem futottunk össze. Lett vóna nyanyatankkarambol, oszt bekerülünk a téve kettűbe, mint szörnyű szerencsétlenség, a falu meg rajtunk röhög.
• Ja. És ti értették, mit írt a Viktor?
• Mink még azt se, hogy minek.
• Azt mi se. De inkább azon tanakodtunk órák hosszat, hogy hun kő ikszűnyi.
• A konyhában. Mink ott szoktuk a nemzikonzit, mert ott százas a izzó.
• Mink is.
• Tik is? Dejszen sose gyüttök át ikszűnyi.
• Lenne eszed. Hogy lelessétek. Mink a mi konyhánkban cselekedjük. Egymás elől is takarva, pokróccal.
• És ezt a levelet is vissza kő küdni?
• Úgy szokás.
• Nade ha nincs helye iksznek?
• Erre mondta az uram elsőre, hogy mink biztos hibásat kaptunk. Aztán rágyütt, hogy a hátoldalára köllhet ikszűnyi e ménkü nagyot.
• Á, oda a lufaszt szokás rajzúni. Úgy illik. Különben érvénytelen.
• Ezt meg ki mondta?
• Az onokám. Angulbú.
• Angulok… naiszen... Azok szegények nagyon le vannak maradva. Már négyszáz éve nyírják a gyepüt, aszt még mindig nincsenek kész.
• De az onokám nem fünyíró, hanem feketemosogató.
• Négust füröszt?!
• A fene jobban tuggya. Hanem a levélt értelmezte a polgármesterünk, és aszonta, hogy megfájtéttá. Világosan benne van, hogy ki kell állni Magyarországért.
• Nade hova?
• Az út szélire. Mert erre fog gyünni a Soros, nékünk meg stoppúnyi köll. Ez a parancs.
• Szóval kocsival gyün.
• Gondullom. Mert gyalogost stoppúnyi... elég hülyeség.
• És ha nem áll meg?
• Azért kő úgy fölőtöznünk, hogy megálljon. Miniotthonka, falatnyi bundatanga, necckapca, tűsarkú gumicsizma. Vagy átlátszó mamusz. Csábosan. Kivágott rékli, de nem úgy, hogy a kukába.
• Szóval kurvássan?
• Úgy. Mit röhögsz?
• Azt, hogy hogy fog kinézni az uram.
• Férfiembernek nem kő. A Soros nem lejánytármészetü. A legények a bokrokban lapulnak majd ugrásra készen megátkozott vasvellával.
• Akkor jó.
• És azt is monta a pógármester, hogy gyakurúnunk köll a kacsintást is. A kacérat.
• Hát erre már tényleg meg fog állni.
• És minden harmadikunknak pucéran kő lennyi.
• Teszüzanyám!
• Hogy biztos legyen a stopp.
• Nade hun van ez a pucérság a levélben?
• Én nem tudom. De a pógármester kiolvasta a sorok közül, hogy ez országos verseny.
• Hogy melik falu néz ki cafkábbul?
• Hogy melik falu bírja jobban stoppúnyi a Sorost. A haza most ezt követeli. Meg a Viktor. Legyünk trendik, fenszik, szexik.
• Aha. De hát már csak öregek vannak a faluban. Melikünk legyen pucér?
• Én fázós vagyok.
• Én is. De a pógármester ígért vashordókat teli tüzifával.
• A kurta anyját! Három éve nem kapok tüzifát, csak utalványt rá, riherongykodáshú meg egybű van!
• Nemes a cél, Mariskám.
• Az igaz. De inkább vetkezzen más. Rég igazíttattam fazont.
• Én is még soha. Tudod mit? Hívjuk meg a szomszéd falubú a Bözsit tartós vendégségbe.
• Ez az!

Ekkor harsant fel a polgármesteri kézi hangosbemondó a falu büszkesége, a vadonatúj, másfél méter magas EU-kilátó melletti hatalmas jegenyefa tetejéről, meg a villanydúcokra renovált néprádióból:

JÖN A SOROS! KÉSZÜLTSÉG! MINDENKI A HELYIRE!
ASSZONYOK VETKEZNI! MINDENKINEK!
MINIOTTHONKÁZNI, BUNDATANGÁSKODNI MÁR NINCS IDŐ!
FÉRFIAK FERRUMVELLÁRA, BE A BOKROSBA!

A konvoj azonban nem állt meg.
A nénik meg csak néztek utána dideregve, csalódottan.

• Nem kacsintottál elég kihívón.
• Nem azért nem állt meg, hanem mert nem a Soros vót, hanem a Viktor. Biztos megy a Bözsihű. Hogy mit eszik rajta…
• Az uborkabefőttyeit szereti nézegetni. Meg hát a röfiket. A Szilárdot meg a másik kettőt.
• Vagy a levelit viszi. Elfogyhatott a bélyeg. Nem csoda. Annyit küldözget. Na, őtözzünk, Mariskám...

Az elsuhanó autókban mindazonáltal észlelték a helyi sajátosságot.

• Nagyon elörömnéniesedett ez a vidék - mondta Viktor.
• Mert szegények. Ezeknek már ruhájuk sincs - így a sofőr.
• Dehogynincs - legyintett a Rogán Tóni. - Még a bőrük alatt is ruha van! Mackógatya, disznóölő pufajka.
• Akkor miért állnak az út szélén meztelenül? - kérdezte a sofőr.
• Hagyományőrzők - magyarázta Balog fráter. - Kispucéron vagyunk. Falunap lehet. Nudista. Annak emlékére, hogy a kisjézus is meztelenül született. Jó keresztények ezek. Kispucér jobban teljesít.
• Helyes. Kapjanak egy stadiont. Elég a 20 ezres - mondta OVink.
• Nade... 43-an lakják a falut! - lapozgatta jegyzeteit vadul Varga Mihály.
• Akkor se kell nagyobb. Szerénység - intette OVink.
• ... khm... én inkább kisebbre gondoltam - bátortalankodott Varga.
• Nana. Kishitűek se legyünk - emelkedett ismét a vezéri példamutatóujj. - Hány ukrán van bejelentve Kispucéron?
• Úgy tizenötezer.
• Nalátod. Még kicsi is lesz. Ősztől meccsrejáráshoz kötjük a nyugdíjak folyósítását. Országosan. A tavaszi szezontól meg a fizetéseket. A népek még tüntetni is fognak stadionokért, hogy beférjenek! És ti is!
• Igenis!

(Képünkön a majdani kispucéri stadion kispadja)