Konok Péter: Caesar

• Hívattál, isteni Caesar!
• Ja, így van, Lazarus, hű bűnsegédem. Aggasztanak ezek a germánok.
• Hát bizony, egy komplett népvándorlás. Más kultúra. Még amfiteátrumokat sem emelnek.
• Arra gondoltam, építünk egy óriási falat.
• Falat, Legdicsőbb?
• Igen. Végig a limeseken. Pikk-pakk, összedobják a légiók.
• A légiók eléggé nyűgösek lesznek, Caesar. Kissé zaklatottak mostanában. Sorra döglenek alóluk a harci elefántok.
• Mióta vannak nekünk harci elefántjaink?
• Amióta jutányosan megvettük őket a punoktól. Hosszú lejáratú karthágói hitelre. Csak etetni nem tudjuk őket rendesen, ráadásul eléggé lestrapáltak. A punok hegyi terepen használták őket.
• Különben... ezt a Karthágót legszívesebben elpusztítanám.
• Szerintem is már régen sóval kellett volna a helyét behinteni. De ezt csak halkan mondom... még meghallják pun üzletfeleink...
• Jó, ha nem a légiók... akkor majd rabszolgákkal építtetjük meg a falamat.
• Ez nem rossz ötlet, Caesar. Rengeteg a rabszolga, már teleásták árkokkal az egész kurva Impériumot. De a nép elégedetlenkedni fog.
• A nép? Lazarus! Az optimaták majd zsíros megrendeléseket kapnak, a plebs meg cirkuszt. Szólj a költőknek, írjanak hexametereket a Palatinuson Vesta-szüzeket erőszakoló germán hordákról. És jelentsék be, hogy egy véka gabona ezentúl tíz százalékkal olcsóbb lesz.
• Csökkented a gabona árát, Caesar?
• Igen. Persze a véka méretét egy kicsit jobban. Senkinek nem fog feltűnni. Őrjöngve követelik majd, hogy fallal védjük meg aprócska vékáikat az idegen veszedelemtől.
• És gondolod, Caesar, hogy a fal majd megóvja Rómát a germánoktól?
• Lazarus, ne szórakozz velem! Láttál te már germánt? Akkora szőrös lábuk van, mint egy hadigálya, és úgy másznak, mint a mókus! Megeszik a falunkat reggelire.
• Nem értelek, Hatalmas! Akkor mivégre a fal? Ha Rómát...
• Magasról leszarom én Rómát, Lazarus! De elegem van belőle, hogy mindenki a kínai kollégáimról pofázik. Kiemelt, vastagbetűs fejezetet akarok a történelemkönyvekben!