Konok Péter: Virág

• Hende miniszter úr! Erre tessék! Tekintse meg a kerítés-árumintákat! Itt van mind a négy.
• Hol? Semmit sem látok...
• Ha levenné a szemüvegét...
• De hát pont azért hordom, hogy lássak.
• Igen, de el tetszett felejteni kivenni a tokjából.
• Jé! Tényleg. Ezért tudtam olyan nehezen az orromra húzni. Na, sokkal jobb. Uáááá!!! Hatásos!
• Ugye? Az egyes modell. Terminátornak hívjuk. Amerikai technológia, a Vajna úr cége szállítja. Beépített lézerkarddal, automata föld-föld rakétákkal. Ezen senki nem jut át élve.
• És az ott mi?
• Az? Nyerőautomata. A Vajna úr ragaszkodott hozzá, hogy százméterenként legyen benne kaszinó is. Aki nyer, beléphet. Utána úgyis kitoloncoljuk.
• Értem. És ez... hú, jókora!
• A kettes: a Pripjaty de Lux. Stabil orosz termék. Ipari áram fut benne. Száz méter magasról is leszedi a gólyákat. Viharban páratlan látvány, ahogy felfelé villámlik.
• Tetszik, na. Erőt sugároz.
• Apropó, sugárzás. Jár hozzá két újabb paksi blokk. Csomagban. Anélkül nem működik. Kissé pazarló az energiafelhasználása.
• Világos. És ez a harmadik? Nem valami látványos.
• Ó, igen. A Mészáros úr trafikjaiban feleslegessé vált füstüveg ablakokra építjük rá a pengéket. Olcsó, újrahasznosított, baráti. És átláthatatlan. A reflektorokat a Tiborcz úr szállítja.
• Jó. Ez tetszik. Bár nem én szeretném elmondani a rossz hírt az oroszoknak... na, lássuk a negyediket!
• Hát... a negyedik modell... Magyarország.
• Nem értem. Hol a kerítés?
• Mi magunk vagyunk. A tábláinkkal, a nácijainkkal, az idegenrendészeti intézkedéseinkkel. A sátortáborokkal, a kommentelőinkkel. Az utcán köpködő derék polgárainkkal. Az egész részvétlen gonoszságunkkal. Mi vagyunk a kerítés, a penge, a szögesdrót. Persze azért, hogy neve legyen a gyereknek, felhúzunk némi rácsot, hogy vágjon, szakítson, sebezzen. De a lényeg mi vagyunk. Mi vagyunk a fal.
• Gyönyörű gondolat! Engem meggyőzött. Mint a végvári katonák! Máris Bástyának érzem magam, kedves... hogy is hívják magát?
• Virág, kérem tisztelettel... Virág nemzettárs.