Elvtársnők és Elvtársak, Harcostársaim! – kezdte beszédét a volt parancsnok. Bejelentem, hogy a szocializmus építését Magyarország befejezte. Elfogyott a tégla, nincs többé cement, homok, és mész.. A mai nappal, miután leadtuk a fegyvereket, a mi kis harcos csapatunk is megszűnik! Csak az emlékeink maradnak…
Látom, az idősebbeknek könny csillog a szemében. Magam is így vagyok ezzel, de próbálok férfiasan megnyilvánulni. Tudomásul kell venni, hogy a POLITIKAI vezetőink elárultak, cserben hagytak. Nem csak minket, hanem az egész országot. Átadják a HATALMAT a reakciós erőknek.
Azoknak, akiknek minden vágya az, hogy ezt az országot eltüntessék a boldogság színpadáról. Visszatérnek az urak vidéken, és a gyárakban. Azok, akik eddig gazdálkodhattak a saját földjükön, villám gyorsan cselédek lesznek, és örülhetnek, ha kenyér jut a gyermekeiknek. A gyárakat, melyekben dolgoztunk, amiben a jövőjét építette az ország eladják, és kiárusítják a tőkés Nyugatnak. Igen Barátaim, Elvtársaim. Szomorú időszak következik a magyar népre.
Elárultak a vezetők! Elfelejtették, hogy 1957 évben, amikor a sötét időszak után három hónappal megalakultunk, és elkezdtünk szolgálni, nekünk köszönhették azt, hogy beülhettek a bársonyszékekbe. Mi, tiszta szívvel és lélekkel vállaltuk azt, hogy a sötét – és gyilkos időszak után segítünk rendbe tenni az országot. Nem csak dolgoztunk a munkahelyeinken, hanem szabadidőnkben fegyveresen védtük a HAZÁT a fasiszta bujkáló ellenforradalmárok terror cselekményeitől, a köztörvényes bűnelkövetők garázdaságaitól. Köztünk vannak a gyárak vezetői, igazgatói, mérnökök, tervezők, irodai dolgozók, de itt vannak az orvosok, a tanárok, a társadalom minden rétegéből.
Most, kidobnak minket, mint az eldobott rongyot! Szemünkbe hazudott az újságíró, a politikus, akit Kádár János emelt fel a semmiből. Egykoron POZSGAY elvtárs gazembereknek, gyilkosoknak titulálta a fegyveres ellenforradalmárokat, akik terrorban tartották a baloldali embereket és halomra gyilkolták fiainkat a rádiónál és a Köztársaság téren. Most, SZABADSÁGHARCOSOK lettek 1956 HŐSEI…! Mi lettünk a gonoszok, akik másodszorra is felépítettük ezt az országot, ahol az emberek élhettek biztonságban, békében, nyugalomban…
Kedves harcostársaim..!
– Megpróbálom előre vetíteni azt, ami majd most következik. Számítani kell arra, hogy megszűnik az iparszerű termelés a gyárakban és a mezőgazdaságban is. Nem lesz gazdasági jólét, mert a gazdagok – ahogy mindig is tették – csak a haszonra koncentrálnak.
Munkanélküliek százezrei keresnek majd munkát, és megélhetési lehetőségeket. Tudni kell, hogy a munkanélküli segélyből nem lehet megélni – mint ahogyan azt sokan remélik… Éhes, lerongyolódott lesz a magyar! A mezőgazdaság szétverésével a paraszt, a földmunkás ismét CSELÉD lesz, mint egykoron. A nagybirtokos mondja majd meg, hogy kit alkalmaz, és menyiért. Aki nem vállalja a rabszolgamunkát – éhen hal családjával együtt! Nem vagyok jós, de az idősebbek sem, akik tudják, milyen volt az élet a háború előtt -…
Mától, nincs, aki megvédje a munkást, a parasztot! Minket kiiktattak és eltettek a történelem süllyesztőjébe. Lesznek majd sokan, akik gyaláznak, akik megpróbálnak minket lejáratni – de Ti, azokra ne figyeljetek..! Nektek most az a feladatotok, hogy a legkisebb körben a családban, – merjétek elmondani az ifjúságnak a valóságot, az igazságot. Az új rend – hazudni, történelmet fog hamisítani, és benne a mi szerepünket is gyalázni..!
Mi, akik egykoron megtanultuk a MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL, hogy vannak szakadékok, amik nehezítik a fejlődést, de igazából megállítani a tömegeket nem lehet! Eljön majd az idő, amikor egyre többen eszmélnek rá arra, hogy becsapták a népet, már késő lesz. A harc beindul, de annak áldozatai lesznek. Nem tudni előre, hogy milyen mértékben, de azt látni kell, hogy nem a fegyverek fognak dönteni – hála az egeknek – hanem valami más. Az éhség és a nyomor tettre sarkallja a tömegeket….
- Ma, az utolsó eligazításon – megemlékezésünk a múltról – volt a téma. Próbáltam vázolni a szomorú jövőt, - amit sajnos nem sokan fogunk megélni. Ki tudja, meddig kell még arra várni, hogy létünket elismerjék, és nyíltan merészeljenek emlékezni ránk azokra, akik életüket is adták volna az igazi
SZABADSÁGÉRT, MAGYARORSZÁGÉRT..!
Elvtársak!
- Utoljára még, ahogy így együtt vagyunk, énekeljük el az INTERNACIONÁLÉT!
- Bencsik elvtársunk megadja az alaphangot, hiszen egyike azoknak, akik az énekkarban olyan lelkesen harsogja a forradalmi dalainkat..!
FÖL, FÖL, TI RABJAI A FÖLDNEK
FÖL, FÖL, TE ÉHES PROLETÁR…!
Kedves Barátaim..!
Nézzünk körül kis hazánkban. Egyre több a szegény, szerencsétlen, éhes ember. Dobják az utcára a családokat, és megbüntetik azokat, akik a kukákból merészelnek egy darab kenyeret kihalászni. A hajléktalanokra is börtön, rabság vár – mert nincs hol álomra hajtani fejüket. Lesz fedél a fejük felett – tehát panaszra semmi ok..!
Fiataljaink menekülnek ebből az országból. Tombol a gyűlölet, és ha jól körül nézünk, akkor a politikai elitben megtaláljuk az egykori árulókat, lelkes baloldali politikusokat, akiknek előbbre való a teli zseb, mint az eszme, amit olyan nagyon hirdettek – megőrizni…
Sokaknak nem tetszik, hogy az egykori MUNKÁSŐRSÉG még elő tagjai CIVIL szervezetben szeretnének dolgozni tovább – hagyományőrzés címszó alatt. Csatlakoznak hozzájuk fiatalok, akik értik, megértik, hogy akkor, azok az emberek miért harcoltak. Emlékezni kell, ápolni a hagyományt és elmondani az igazságot..!
Ez a mi dolgunk, és szerepünk a TÖRTÉNELEM jelenlegi szakaszában…
Az igazán DEMOKRATIKUS erőknek, a KÖZTÁRSASÁGÉRT harcolóknak lehetséges, hogy
EZ a HARC LESZ a VÉGSŐ…!?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.