Villás Lajos: Óvó néni! Meséld el nekem!

Az óvó néni személye igazi, valós, a kérdező kicsi, és a történet többi része csupán az írói képzelet szüleménye…

Böbe néni is volt egykoron óvódás. Nagyon szerette a nevelőit pontosan úgy, ahogy a többiek is. Amikor iskolás lett, vissza járt az oviba és a kicsiknek mesét olvasott fel. Később, amikor felnőttek, Ő lett a leánykák példaképe. Sokan kerültek egészségügyi, vagy óvónői pályára, és az egykori barátságok a mai napig élnek, de az unokákra már Böbe néni vigyáz…

A nagyikák és a szülők tudják, hogy kicsinyeikre igazi szeretettel figyel az egykori csoport, vagy iskolatárs…. Böbike munkahelye megszűnt. Már régen nem találkoztunk, máshova költözött Ő is… De a régiekkel időnként még beszélgetünk róla is…

Furcsa ez a világ. A mocskos politika beszökik a családok életébe is, és akarva, akaratlanul a kicsik meghallják azt, amiről a szülők beszélgetnek. A családi hangulat lehet vidám, vagy szomorú, a gyermekek figyelnek, és amit nem értenek, azt az oviban szeretnék megtudni attól, akit nagyon szeretnek, és tisztelnek…

- BÖBIKE NÉNI! - Kérlek magyarázd meg nekem, mert otthon senki nem akar erről velem beszélni… Az anyu és az apu mostanában nagyon ideges. Van, amikor még kiabálnak is egymással, aztán kibékülnek, egymást átölelve vigasztalják magukat. Kevés az apukám fizetése, az anyukámé meg még kevesebb. Nem tudják fizetni a banki kölcsönt. Szidják azokat, akiket nem is ismerünk személyesen. Őket választottuk meg – mondja az apu, de ilyen gonosz és aljas társulatot még nem hordott a föld a hátán – válaszol az anyu.

• Nem értem, hogy mi az a választás..?! Olyan, mint amikor arra kell felelni, hogy spenótot, vagy sóskát kérek ebédre..?! Egyiket sem szeretem…
• A pénzünk, egyre kevesebbet ér, mondják otthon. Minden sokkal drágább, a ruha a cipő, és az élelmiszer is. időnként az anyu sír, hogy nem tud nekem új ruhát venni. Azt mondja, szégyelli, hogy szegényebbek vagyunk, mint a másik csoportban lévő ovisok. Ők, jó és szép ruhában vannak minden nap – másikban. Időnként irigykedek. Amikor a süteményt osztják, ők mindig szépet, egészet kapnak, mi pedig legtöbbször olyant, ami törött, morzsalékosat.. Apunak, ha mondom, csúnya szavakat használ és szidja a FIDESZT.. Mi az a FIDESZ..?!
• NEM VAGYUNK SOROS BÉRENCEK – szokta kiabálni anyunak! Csak egyszerűen nem bírjuk már azt a sok aljasságot, amit hazudnak nekünk, különösen ez a HOLLIK nevű állítólag Keresztény Demokrata politikus. Most azt hazudja, hogy ha jönnek a választások, akkor nagyon figyeljünk, mert az apukám fajtája – ezt nem értem – bevándorló országot akarnak csinálni…
• Szavazzunk a FIDESZRE azokra, akik PÉNZÉRT adják az állampolgárságot, a jogot ahhoz, hogy teljesen idegenek – talán még terroristák is – ugyan olyan MAGYAROK LEHESSENEK, mint amilyenek mi vagyunk. Apu azt mondja, mi fizetünk azért, hogy ezek az idegenek ide jöttek, lehettek magyarok, és most annyi pénzt kell nekik még adni, hogy ebbe bele fogunk rokkanni. Ezért drágul az élelmiszer, a ruházat, és ezért is veszik el a bankok az emberek lakásait is..
• Józsika családja is az utcára került, mert a szülei nem tudták fizetni a banki kölcsönt. Most akkor hol fognak lakni..?! Apu is azt mondja, hogy már mi is visszafizettük azt a pénzt, amit felvettünk – duplán, akár két házunk is lehetne – mégis tartozunk még mindig, amit olyan nagyon nehezen tudunk fizetni… Én, azt mondtam, hogy a másikat, amelyiket nem használjuk, de már kifizettük, adjuk oda a banknak…!. Az apu az ölébe vett, kicsit nevetett, simogatott, és elhallgatott. Anyu meg csak sírt, mint mindig…
• Nem fogunk a FIDESZRE szavazni, - mondják a szüleim..! Hazudnak bele az arcunkba, hatalomra törtek. Elérték, amit akartak, és most nyomorba döntik az országot. Azoknak jó, akik velük vannak, akik mélyen meghajolnak, mintha színpadon lennének. Nekünk, egyre nehezebb a sorsunk. Lehet, hogy jövőre már én sem jöhetek ebbe az oviba..?
• Miért van az, hogy azok ott. eladhatják az országot, istentelen nagy adósságokba verik a dolgozókat, és mégis csak hallgatnak az emberek? Mások is csak otthon mernek kiabálni, mint az apukám..?!
• Miért félnek attól, hogy ha megszólalnak a munkahelyükön, akkor elküldik őket, és nem lesz, ahol dolgozzanak..?! -
• Mennyi éhes kis gyermek van ebben az országban..?! Miért kell nekik éhesen lefeküdni, aludni..?!
• Ezért is az a HOLLIK bácsi, aki apuék szerint folyamatosan hazudik a felelős..?!
• Apu, nem szereti a stadionokat sem! Szerinte azt a pénz, amit abba öl az ország, az orvosi rendelőkre, a kórházakra, a gyermekekre és az iskolákra is lehetne költeni.. A mi ovink is csúnya már nagyon… Ettől még szeretünk ide járni… Apuék majd a nyáron kifestik – mondta az anyunak…!
• BÖBE NÉNI csak néz maga elé. Mit is mondhatnak ennek a picinyke gyermeknek, aki nem érti a körülötte lévő világot. neki még a mesék birodalmában kellene csatangolnia gondolatban és nem a valóságban megélni ezt a rémes életet…

Hogyan magyarázza meg, hogy neki is van banki adóssága, és bizony a családja nem tudja fizetni a kölcsönt. Nélkülöznek addig, amíg bírják. Megszólalni, Ő maga sem mer, mert ki tudja ki hallja, ki adja tovább és kinek..?! Neki is kell a munkahely még akkor is ha kevés a bére, sok a munka, a gond. Szereti a gyermekeket. Nála nincsenek rosszak, csak csintalanok. Nincs büntetés sem, csak a csacsi sarok, oda csak azok kerülnek, akik túlzásba viszik a rendetlenkedést. Ott is ugyan úgy játszhatnak, mint a többiek, csak a falon, egy füles képe van…

Hogyan mondja meg őszintén, hogy az APUKÁVAL és az ANYUKÁVAL ért egyet úgy, hogy a gyermek is megértse..?! Csak néz maga elé szomorúan.. Azt vidám arcot vág és énekelni kezd…

Cirmos cica jaj,
Hová lett a vaj…

Tényleg. Hová lett a vaj..?! Ki vitte haza..?!
Mert nekünk már abból sincs elég..!