Donáth Ferenc: Párizsban vagyok

Párizsban vagyok, ahol valóság volt a terror, nem pedig államilag gerjesztett szorongás képzete. Párizsban ahol épp oly béke és sokszínűség, előzékenység, és együttélés van, mint 2 évvel korábban. Ha haza gondolok ez a dal ötlik fel bennem nap , mint nap:

"Kérdezték tudtad-e? Persze, hogy nem tudtad, Amit az aljas, uszító plakátok hazudtak.

Aggódnod kellene, szavaznod kellene, bedőlnek jó sokan, bedőlnek, de Te ne!

Az úton emberek, hátukon mindenük, becstelen hitványság, hazugság uszít most ellenük.
Kulturált nemzeted, drótkerítésedet, pont tőlük féltenéd, hazugság te neved.

Felparázslik újra, úgy, mint régen, a lelkekben a sanda gyűlölet!
Elveszik jövőnk a múlt nevében, barbárrá tesznek, ha engeded!

Ne hagyd, hogy ez legyen, oda ne add magad, ne állj a tömegben, ne légy te is egy szavazat!
Nekik az kellene, a lelked kellene, bedőlnek jó sokan, bedőlnek, de te ne!

Félelem hülyíti ezt a népet, hergelik, hogy függővé tegyék!
Ne engedd, hogy hasson rád a méreg, embertelen hatalomnak népszavazó cinkosa ne légy!"