Igen, az internet és a közösségi oldalakon belül elsősorban a Facebook.
Páholyból néztem, a családom egyik tagjának közel 60 évig nem volt okos eszköz, szélessávú internet a kezében, pár éve kapcsolódott be mindenféle alapismeret nélkül és figyelhettem a kérdéseit, amelyeknek precíz és gondos megválaszolása után pár hónap alatt már évekkel ezelőtt tökéletes elemzővé és értelmezővé vált, meg tudtam tanítani a hírek kezelésére, lépésről-lépésre derítette fel, új volt neki minden, a valódi oldalak és a propagandaoldalak egyaránt. Könnyű volt bár, szkeptikusan fogadta azt, ami ellentétes információkat közölt, mint amit bőrén és családja bőrén érzett égni, kérdezett, válaszoltam.
Ma megegyezik véleményünk, noha koránál fogva kevesebb időt érezve a változtatásra, türelmetlenebb és kevéssé elnéző mindennel ami ezt a rendszert szolgálja, élén az ellenzéknek nevezett díszek nagy részével, tisztelet az elenyésző kivételnek.
Az internet, a közösségi oldalak, a hírek értelmezése felelősség. Látom mások szülein.
Propaganda weboldalak hazugságainak megosztása nap, mint nap, ami az internetre felkerül, amit köztévén mondanak, az csak valóság lehet, soha a történelemben nem fordult még elő, hogy nem ez így volt.
Azt a korszakot már úgy fest elfelejtették, amikor még nem a plázákba ültek be a moziba, milyenek is voltak az ötperces, filmek előtti agymosó kormányt éltető, teljesítményről, szárnyalásról, a szocializmus „hanyatló nyugat” melletti elhúzásáról szóló abszurd reklámfilmek.
Azt gondolják, annak az időszaknak vége, az ellen küzdöttünk, ez a kommunikáció soha nem jön vissza, az csak a valóság lehet, amit ma olvas neten, hall a rádióban, lát a tv-ben.
Élnek egy álomvilágban, nem akarnak felébredni, mert akkor szembe kéne nézni a tényekkel, amelyekről azt azért érzik, sokkal fájdalmasabbak lehetnek még a szervilis vegetáló életnél is és valószínűleg tudják, akkor már nem maradna semmiféle mentségük a nyugalomra.
Ők pedig idegeskedni nem akarnak, még akkor sem, ha hazájukat húzzák ki lábuk és gyermekei lábai alól.
Ha a gyávaság fájna, a morfium volna a legnagyobb biznisz Magyarországon. Sajnos a társadalom java ma ahhoz sem elég bátor, hogy elgondolkozzon, vajon valóság az, amit annak hisz, vagy sem, nemhogy ahhoz, lemenjen a térre és egy hangos szót kimondjon, vagy, hogy megtapsoljon valakit, AKI VÉGRE KIMONDJA HELYETTE!
A közösségi oldalak és a média jó szondák, figyelni kell, milyen hírek és egyáltalán mik élnek meg a piacon.
Az astro tv-s betelefonálókon azok is röhögnek, ahogyan leveszik a rontást ezerötszáz forintért a teljesen hülyékről, akiknek java egy hangyányival nem jobb, vagy több ennél, ahogyan a megosztásaikat végigpörgeti az ember.
Igen, a telejósdák létezése, létjogosultsága például egy sajnálatos, de egyben szintén nagyon ébresztő valóság. A betelefonálók szavazók is egyben, a műsorok pedig megélnek, hiszen ezért vannak a képernyőn.
A média szerepe hatalmas! A valóvilág szintű műsorok már egy sokkal szélesebb igényt szolgálnak ki, sajnos azok is nézik, kik csak röhögnek, hova költözött az alja a műsorozásnak, mert a végletek vonzzák még az értelmet is. Beismerem, magam a perverzitásomnak köszönhetően régen Mónika show-t néztem (az persze túlzás, hogy néztem, de ha elkaptam, nem kapcsoltam el pár percig) akkor még megmosolyogtatott emberek ostobasága, hirtelen egy olyan világba repített, ahol elképzelhetetlennek tartottam a létezést, ám ott a két szememmel láttam, nem értettem hogyan lélegzik és beszél egyszerre ennyi ésszel.
Ma már felfogtam ennek veszélyét, alig kell válogatni a jelentkezők közül, hogy elérjük a mélypontot egy adásban, négyévente pedig ezen emberek döntő többsége az én jövőmről fog szavazni, az én életemről, az én hazám sorsáról fognak dönteni.
Ha valaki azt gondolja, ez vicces még ma is, az sajnos nem normális.
Ezektől az emberektől hiába várunk ugyanis felelősségteljes informálódást, ami arra repül az táplálék, bekapja, akár egy béka, aminek a hátulja alá került ezáltal a közmorál, az értékítélet, az átlagos hírelemzési képesség, a politikai érzék, a tisztánlátás.
Beleesnek ebbe még orvosok is, tapasztalatból mondom, ne legyenek hiú ábrándjaink, nem a phd kötelez gondolkozásra egy embert. Inkább áll a nemzetet kifosztó oldalra, mint az ellenzék mellé, amely kérdésben viszont a jelenlegi balra tekintve sajnos igazat tudok adni annak a 39%-nak, akik hátat fordítottak ennek az egésznek és sértődött mérgükben hagyják inkább veszni a küzdelmet, mert sajnos ami információ eljut hozzájuk, csak jobb, jobbik és kevéssé jobb oldal között tudnak válogatni. Egyik sem kell nekik.
A bal átrotálása nélkül nem veszi be a gyomruk egyik pártot sem, mert céljuk nem a jobb leváltása lett, azt régen feladták, csupán a küszöb megugrása.
Aki fél a valósággal való szembenézéstől, aki fél attól a harctól, amit a felismerést követően kötelezően meg kell vívnia, aki fél a küzdelemtől, a saját vérének látványától, avagy a haláltól, annak jelezném, nem akkor fogunk meghalni.
2012-ben halt meg mindenki, amikor az alaptörvény hangos, szervezett ellenzéki ellenállás nélkül megszületett és átfeszíttetett. Ott nem bojkottra hívtak, hanem aláírták, a fizetési csekkért csak úgy lehetett január végén sorba állni. Ha valaki ezt úgy gondolja, mégis túlélte, az 2014 áprilisában veszett oda. (Azok is, akik a fideszre szavaztak!)
Még újraéleszthetjük magunkkal együtt hazánkat, de már sajnos nem egy szavazás lesz ennek ára, ma már többet kér tőlünk ezért az élet.
Magam hiába fizetem meg, az én „pénzem” egyedül ehhez nagyon kevés, a kérdés ma az inkább, vajon hányan jönnek rá, hogy az életüket bizony nem kell feláldozni, mert azt már akkor megtették, amikor hazamentek este 10 órakor minden tüntetésről egyetlen szó nélkül, rendezett és fegyelmezett sorokban.
Ami megnyugtat, az a tény, a tét itt már túl nagy, sokkal nagyobb lett, mint a haszon, amit remélhetnek e rendszertől szervilis szolgái, ki is fordulnak szépen sorban jellemük erősségétől függően, majd e hullám végigseper azokon is tömegével, kiknek fegyver van kezükben.
Ránéznek mottójukra és rájönnek, valójában mivel szolgálják és mivel védik a hazánkat, majd hősökké válnak, mert ez büszke kötelességük!
Ha megtörténik, minden évben tisztelegni fog a társadalom előttük e napon, augusztus 20.-hoz hasonlóan örökké.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.