Konok Péter: Vacsora a Sándor-palotában

Áder János agykutatókkal vacsorált a Sándor-palotában. Kicsit mindig zavarta ez a Sándor-dolog, mert hát lehetne János-palota is, de Áder János tudta, hol a helye, és különben is, itt csak átmenetileg tartózkodott, előmelegítette a barokk fotőjöket egy magasztosabb ülepnek. Agykutatókkal vacsorálni nem egyszerű dolog, hiszen Áder János leginkább horgászni szeretett, agykutatni kevésbé. Miről fognak beszélgetni?

• Te, Árpád - kérdezte Árpádot, a közelebbről meg nem nevezett valódi titkos reklámtanácsost -, hát miről fogok én ezekkel beszélgetni?

Árpád hümmögött.

• Hümm, hát... bármiről. Amiről szoktál. Mondd el nekik, hogy szavazzanak nemmel.

Megérkeztek az agykutatók. Leültek körben, ahogy illik. „Pont úgy néznek ki, mint bárki más” - morfondírozott Áder János. „Az ember meg sem mondaná, hogy agykutatók.”

• Hát jó napot, jó napot! - kedélyeskedett Áder János. - Kutatgatunk, kutatgatunk?
• Jó napot - válaszolták az agykutatók. - Kutatgatunk.

Itt kissé elakadt a beszélgetés, mert nem volt ott Áder János jeltolmácsa, aki máskor el szokta mutogatni neki, hogy mit mondjon. Már a kávét is megitták, mire Áder János újra nekilendült.

• Nehéz munka ám az az agykutatás!

Az agykutatók udvariasan mosolyogtak, hogy nehéz, bizony, és Áder János úgy gondolta, legjobb, ha visszamosolyog. Nem sikerült. „Te jó ég” - gondolta Áder János - „csikorog az arcom”. Megnyekergette a székét, hogy azt higgyék az agykutatók, az csikorog.

• Horgászni szoktak-e? - csikorogta végül Áder János.

Az agykutatók nem szoktak horgászni, de akadt köztük, aki bélyeget gyűjtött, egyiküknek pedig volt egy nagypapája, aki régen néha elment pecázni a haverokkal. Áder János megörült ennek, és hosszasan beszélt a műlegyekről, kukacokról, angolnanyúzásról, valamint arról, hogy leginkább horgászás közben tud kikapcsolódni, kissé elfeledkezni nehéz, felelősségteljes munkájáról.

• Horgásszanak önök is! - javasolta végül.

Az agykutatók elköszöntek.

• A viszontlátásra! - lélegzett fel Áder János. „Na, egész jól ment”, gondolta magában, aztán a homlokára csapott: „Hová tettem az eszemet?!” - gondolta rémülten, és az agykutatók után szaladt.
• „Szavazzanak nemmel!” - kiabált utánuk a lépcsőházban.

Visszament a szalonba, leült, összevonta a szemöldökét. „Na, ez férfimunka volt!”. Felhívta az Árpádot, hogy jelentést tegyen.

• Hogy ment? - kérdezte az Árpád.
• Kedves emberek - válaszolta Áder János. - Leginkább a horgászatról beszélgettünk. De azért nem volt könnyű. Nem sokat tudok az agyakról.
• Holnap könnyebb lesz - válaszolta neki Árpád. - Gerincsebészekkel fogsz találkozni. Gerinced csak van, nem?
• Hát persze, hogy van - válaszolta Áder János, és közben azon gondolkodott, hogy vajon hová rakta. „No, sebaj” - gondolta. „Majd a költözésnél biztos előkerül.”