Azt, hogy ezt az írást szimplán viselkedési, vagy politikai értelemben olvasod, rád bízom. A téma sok szempontból aktuális ma.
Sose gondoltam hogy szinte mindenkit meg tud változtatni a hatalom érzete, bármilyen kicsi hatalomról legyen szó. Azt meg pláne nem hogy teljesen értelmes emberek képesek megszédülni tőle.
A legegyszerűbb és legáltalánosabb eset mikor valakinek kutyája lesz. Ettől azonnal falkavezérnek képzeli magát. Pedig egyáltalán nem lesz az. A falkavezérséget bizony ki kell érdemelni, sőt néha furcsa módszerekkel kel kiharcolni. A szelíd, vagy szelídnek látszó utak a leghasznosabbak.
Ugye mindannyian láttunk már morgó, vicsorgó kutyát? Olyat kevesen mint anno Koma volt.
Őt nagybátyám fogadta be. Mert bement hozzá a kerítés alatt, ő kitette az utcára. Tíz percen belül a kutya ott rázta a seggét az udvaron. Nem bírt neki ellenállni.
Koma arca olyan volt mikor nem vicsorgott mint a képen látható kutyáé. Megtudtuk az előéletét is. Eredeti gazdája kikötve hagyta a háznál amiből ő kiköltözött. Bontásra ítélt terület volt, nem maradt ott lakó.
A kutyát - valószínűleg gyerekek - bántalmazták. Konkrétan félreverték az állkapcsát. A gyerekeket abból sejtem hogy kizárólag 6-12 éves gyerekeket nem viselt el a közelében.
Komát csak úgy lehetett etetni eleinte, hogy először kikötötték, majd seprűvel tolták elé a tányért. Rendkívül keményen védte az ételét. Érdekes módon ő utcán nem vett fel ételt - valószínű hogy keveset kóborolt.
Utcán hosszabban élő kutyák esetén, vagy családban született de kóbor anyától származó kölyök esetén akár egy kutyaélet is kevés lehet a bárhol megeszek bármit stílusról leszokni. Ezek a kutyák a befogadó gazdákat is könnyen támadhatják ha az illető el akarja venni az ételt, vagy a kutya azt hiszi.
Ennek ellenére nagyon sok ember él a hatalom bűvöletében és abban: „Majd megmutatom ki a falkavezér!”
Az, hogy „én vagyok a falkavezér” rendkívül kevés, de sokszor veszélyes is. Ha ráadásnak verést kap a kutya simán elveszíted a bizalmát. Ha kóbor volt az első adott pillanatban lelép, sose megy vissza. Még enélkül is nagy a szökés kockázata. Próbáltam együtt élni néhány saját és befogadott kutyával egyszerre. A kulcslukon kimennek ha úgy adódik.
Mellette megtanultam, mi az igazi telepatikus kommunikáció. Mitől van, hogy egyes emberekkel barátságosak a kutyák, míg másokkal nem. A szándék az igazi kulcsszó. A kutyának mindegy mi a szándékod. Ha nem tudsz szándék nélkül közelíteni, felejtsd el az egészet. Nem kell kapcsolatban lenned ehhez a kutyával.
Ismerősöm kérdezett meg egyszer: Szerinted miért támadott meg egy kutya útközben hazafelé? Minden nap az előtt a ház előtt megyünk haza, soha ránk se nézett. Tegnap meg kiugrott a kerítésen át és felkergetett a fára.
Na egyedül sose lettem volna ilyen okos. De addigra már megnézhettem, hogy egy építési területről csenni szeretett volna az ott dolgozó éjjeliőr – amúgy kutyánk puszipajtása – akit a mi kutyánk nem engedett kijjebb a kapunál.
Azóta tapasztaltam, a szándék felismerése minden kutyára igaz. Ugyanúgy ahogy a legkomolyabb önvédelmi sportok is a jókor felismert szándékra jó időben reagálásra építenek. Azaz, tudja ezt az ember is, csak neki sokat kell gyakorolnia előbb.
Megtanultam figyelni, észrevenni, felismerni. Évtizedek óta tudom minden szembejövőről, ő mit szólna hozzá. Még ma is figyelembe veszem a véleményét, mert szinte sose tévedett.
Megtanultam, minden kutya minden fontosat alapból tud. Nekünk csak a kutyához passzoló hangvételt kell megtalálni. Általában a németjuhász parancsszóra hallgat, az ír szetter kérésre, a magyar vizsla saját magára, vagy rá a gazdája (de a gazda ezt tuti nem veszi észre).
Maradjunk abban: Bármit elérhetsz a kutyáddal ha semmit nem akarsz tőle. Mert észreveszi magától mi az amit szeretnél. Ne akarj se ura, se főnöke lenni. Mert anélkül is szívesen megteszi amit szeretnél.
Ha ezeket már tudod akár gyereked is lehet.
Sose gondoltam hogy szinte mindenkit meg tud változtatni a hatalom érzete, bármilyen kicsi hatalomról legyen szó. Azt meg pláne nem hogy teljesen értelmes emberek képesek megszédülni tőle.
A legegyszerűbb és legáltalánosabb eset mikor valakinek kutyája lesz. Ettől azonnal falkavezérnek képzeli magát. Pedig egyáltalán nem lesz az. A falkavezérséget bizony ki kell érdemelni, sőt néha furcsa módszerekkel kel kiharcolni. A szelíd, vagy szelídnek látszó utak a leghasznosabbak.
Ugye mindannyian láttunk már morgó, vicsorgó kutyát? Olyat kevesen mint anno Koma volt.
Őt nagybátyám fogadta be. Mert bement hozzá a kerítés alatt, ő kitette az utcára. Tíz percen belül a kutya ott rázta a seggét az udvaron. Nem bírt neki ellenállni.
Koma arca olyan volt mikor nem vicsorgott mint a képen látható kutyáé. Megtudtuk az előéletét is. Eredeti gazdája kikötve hagyta a háznál amiből ő kiköltözött. Bontásra ítélt terület volt, nem maradt ott lakó.
A kutyát - valószínűleg gyerekek - bántalmazták. Konkrétan félreverték az állkapcsát. A gyerekeket abból sejtem hogy kizárólag 6-12 éves gyerekeket nem viselt el a közelében.
Komát csak úgy lehetett etetni eleinte, hogy először kikötötték, majd seprűvel tolták elé a tányért. Rendkívül keményen védte az ételét. Érdekes módon ő utcán nem vett fel ételt - valószínű hogy keveset kóborolt.
Utcán hosszabban élő kutyák esetén, vagy családban született de kóbor anyától származó kölyök esetén akár egy kutyaélet is kevés lehet a bárhol megeszek bármit stílusról leszokni. Ezek a kutyák a befogadó gazdákat is könnyen támadhatják ha az illető el akarja venni az ételt, vagy a kutya azt hiszi.
Ennek ellenére nagyon sok ember él a hatalom bűvöletében és abban: „Majd megmutatom ki a falkavezér!”
Az, hogy „én vagyok a falkavezér” rendkívül kevés, de sokszor veszélyes is. Ha ráadásnak verést kap a kutya simán elveszíted a bizalmát. Ha kóbor volt az első adott pillanatban lelép, sose megy vissza. Még enélkül is nagy a szökés kockázata. Próbáltam együtt élni néhány saját és befogadott kutyával egyszerre. A kulcslukon kimennek ha úgy adódik.
Viszont könnyen lehetsz falkavezér ha:
- elsőként bemutatod a kutyának a házhoz tartozókat - ha macska, vagy ételnek látszó állat, tedd hozzá: „Enyém!”;
- első perctől megmutatod a kutyának a házszabályokat - nem kell aggódni, minden szavad értik, röviden, egyszerűen kell fogalmazz.
Az etetés, és az étel külön téma.
Otthoni étkezés:
- A kutya ételt kizárólag egy étkezési helyen kap,
- Akkor kezdhet enni ha megengedi neki az aki épp eteti,
- Ételt az adott közösségen belül bárki adhasson, hiszen nem tudhatod előre mi történik (utazás, baleset, kórházba kerülés, stb...),
- Mindig a gazda és a család (közösség étkezik előbb),
- A gazda saját ételéből egy falatnyit hagy és ad a kutyának (kutyáknak), majd ez után adja oda a kutyának az ételét.
Házon kívüli ételek:
- A kutya nem vehet fel ételt az utcán. Ehhez mindig kell a gazdánál legyen csörgő lánc, vagy kulcscsomó amit a kutya mellé dob a földre, egyidejűleg a Rrrrrossz szó használatával (mintha) morognál.
- Végszükség esetén én az egyik kutyánál a finom fenéken billentést is alkalmaztam. Kan volt, nem a fenekén találtam el. De hosszú ideje kóborlása után kettő perc alatt szokott le végleg az étel felszedésről.
- Idegentől ételt a kutya nem fogadhat el. Ha az idegen adni szeretne bármit Azt lesszíves a gazda kezébe, aki majd eldönti mi legyen az adott étel sorsa.
Idegenek kapcsolatfelvétele a kutyával:
Kizárólag engedélykérés után, olyan formában ahogyan azt a gazda megengedi. Helyesen akkor jár el bármelyikünk ha a gazdával kezd beszélgetésbe. Megkérdi szabad-e a kutyával ismerkedni, majd a beszélgetés közben megvárja míg a kutya közelít magától. A legnagyobb hiba ha bármit akarunk a kutyától.Gazdalét:
Tudomásul kell vegyük, hogy a kutya társunk, nem tulajdonunk. Meg kell adjuk neki a kellő tiszteletet, ami két kutya között is elvárható.Mikor a legelső kutyám hozzám került
Kevesen féltek úgy a kutyáktól mint én. Nem tudom mi volt az oka. A félelem rábírhat egyes kutyákat támadásra. Én féltem ettől a kutyától, amikor megismertem, mégsem támadott.Mellette megtanultam, mi az igazi telepatikus kommunikáció. Mitől van, hogy egyes emberekkel barátságosak a kutyák, míg másokkal nem. A szándék az igazi kulcsszó. A kutyának mindegy mi a szándékod. Ha nem tudsz szándék nélkül közelíteni, felejtsd el az egészet. Nem kell kapcsolatban lenned ehhez a kutyával.
Ismerősöm kérdezett meg egyszer: Szerinted miért támadott meg egy kutya útközben hazafelé? Minden nap az előtt a ház előtt megyünk haza, soha ránk se nézett. Tegnap meg kiugrott a kerítésen át és felkergetett a fára.
- Mit csináltatok akkor?
- Mentünk, beszélgettünk.
- Miről?
- Csúnyán kitolt velem a főnököm. Arról beszélgettünk, hogyan törleszthetnék.
- Akkor ezért. Ő nem tudhatta, kinek akarsz ártani. Félti az övéit.
Na egyedül sose lettem volna ilyen okos. De addigra már megnézhettem, hogy egy építési területről csenni szeretett volna az ott dolgozó éjjeliőr – amúgy kutyánk puszipajtása – akit a mi kutyánk nem engedett kijjebb a kapunál.
Azóta tapasztaltam, a szándék felismerése minden kutyára igaz. Ugyanúgy ahogy a legkomolyabb önvédelmi sportok is a jókor felismert szándékra jó időben reagálásra építenek. Azaz, tudja ezt az ember is, csak neki sokat kell gyakorolnia előbb.
Megtanultam figyelni, észrevenni, felismerni. Évtizedek óta tudom minden szembejövőről, ő mit szólna hozzá. Még ma is figyelembe veszem a véleményét, mert szinte sose tévedett.
Megtanultam, minden kutya minden fontosat alapból tud. Nekünk csak a kutyához passzoló hangvételt kell megtalálni. Általában a németjuhász parancsszóra hallgat, az ír szetter kérésre, a magyar vizsla saját magára, vagy rá a gazdája (de a gazda ezt tuti nem veszi észre).
Maradjunk abban: Bármit elérhetsz a kutyáddal ha semmit nem akarsz tőle. Mert észreveszi magától mi az amit szeretnél. Ne akarj se ura, se főnöke lenni. Mert anélkül is szívesen megteszi amit szeretnél.
Ha ezeket már tudod akár gyereked is lehet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.