... (majdnem) a teljes magyar médiát.
Látom, azért olyan sok nyomot nem hagyott bennünk. Legfeljebb megvontuk a vállunkat. Már, ha megvontuk, mert lehet a fülünkig sem jutott el a híre, és ez a lényege a dolognak különben. A hír! De erről néhány sorral később. Szóra sem érdemes, csak néhány(száz milliárd) forint. Amúgy sem a mienk volt – tájékoztatásul, az volt, amíg ki nem rakták a Kedves Vezető Kft. cégtáblát erre a kurva országra! – semmi nem a mienk itt, akkor miért fájjon.
És valóban, miért is?
A tárgyalt vagyon jellegzetessége az, hogy minden tulajdonosváltás olyan, mintha egy nagy mosógépben tisztára mosnák. Az egész bamba világ, itt a Kárpát-medence alján, különben nem más, mint egy hatalmas mosógép, egy pénzmosoda. Tudják! „Csak az első milliót - hol élünk? Milliárdot! Százmilliárdot! - ne kérdezzék, honnan van. A többiről már el tudok számolni.”
A nyolc év alatt világgazdasági tényezővé vált, mára rockefelleri magasságokban lebegő, amúgy gyakorlatilag írástudatlan, leginkább fotoszintetizáló, mint gondolkozó parafenomén, aki már akkor is nyer bármilyen EU-s pályázaton, ha elköhinti magát, szóval a nemzeti mangalicaszerelő karácsony közeledtével látszólag vad ajándékozásba kezdett. Azon a nevetséges, roppant átlátszó hazugságon rutinosan ugorjunk át, miszerint valami alapítványé lett a cucc. Meg azon is, hogy cégbejegyzés szerint ez mind az övé volt.
Ne röhögtess! A Kedves Vezető csoportosította át zsebei tartalmát. Meglepte magát a kisvasút után, néhány újsággal. Vagy ötszázzal. A mangalicaszerelőt egyszerűen kiszerelték a buliból, unalmas volt, hogy mindig arra kellett várni, hogy alárajzolja a sok keresztet neve gyanánt a szerződésekre. Ezentúl, egyetlen irodából fogják vezényelni profi szakemberek, hogy mikor, milyen hazugságot öntsenek a szájtáti, málé nemzet fejébe. Az kifejezetten ügyes, hogy a százmilliárdos állami támogatással, a reklámbevételekkel sem kell ezek után sokat szöszmötölni majd a csapatnak, egyben át lehet utalni az ajándékba kapott média-monstrum számára.
De ez van. Mindenki a karácsony, az ajándékozás lázában ég. Egy beteg ember, akit kölyökkorában vert az apja, mint a lovat, aki kicsi volt, szerencsétlen, gyáva, gyenge, és mérhetetlenül bosszúálló, akinek nem adatott meg gyerekként kisvasúttal, ólomkatonákkal játszani, ötvenegynéhány évesen magánhadsereget, kisvasutat, stadionok tucatjait gründol, kastélyokat, erőműveket, és teljes iparágakat lopat össze magának, és most megajándékozza magát tévék, újságok százaival. Neki ezt hozta a Jézuska. Maguk mit kapnak?
Boldog karácsonyt Magyarország! Boldog karácsonyt magyarok! Megérdemeljük, magunknak kerestük!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.