Áll a parlament közepén, toporog, tikkel, és minden idegszálával azt érzi, hogy homokként pereg ki a keze közül a verhetetlenség, az érinthetetlenség, a legyőzhetetlenség, a népvezérség nimbusza.
Áll egyik lábáról a másikra, hintázik, még dúdol is valami idióta dallamot, bárgyún vigyorog. Mondani kéne valamit, valami macsósat, de kurvára nem megy. Semmi nem megy. Lenne már vége, jó lenne néhány bogyó az ütősebbikből, mert még két perc és itt esik össze az idegtől.
Nem tud gondolkozni, ráadásul nincs, aki segítsen. A sunyi Rogán rá nem nézne, a telefonját nyomkodja, azt is ki kellett volna rúgni a picsába Lázárral együtt. Szíjjártó ide nem tolná azt a kakadu fejét, a baltafejű Rezsiszilárddal úgy üldögélnek a bársonyszékükben, mintha moziban lennének.
Gulyás, a riadtszemű jóllakott óvodás, meg úgy izzad, mint a konflisló, a világát nem tudja. Kósát bezzeg ideeszi a fene, de minek, hogy miért nem tud az is Debrecenben rohadni, idejön hülyéket dadogni, ahogy szokott, osztani az észt, azt, amiből neki van amúgy is a legkevesebb.
Szíve szerint rég ráhívta volna az egész bagázsra a kurva teket, de nem meri, ezt sem meri. Behív azért két testőrt, mert valójában gyáva, szar alak, mindig is az volt, aki csak akkor érzi biztonságba magát, ha van, aki megvédi. Áll, tele gatyával, üres fejjel, két kopaszra nyírt tekessel a háta mögött. Megverték. A sajátjai között, testőrökkel, kétharmaddal a háta mögött.
Alig két hónapja még mit is hablatyolt? ….Ha valaki idesuhint, akkor arra válaszolunk, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten…. És most kurvára odasuhintottak. Kamerák tucatjai, az egész világ előtt! Gyomorra. Kegyetlenül. Életében először, de nem utoljára. És nincs rá jó válasz, semmilyen válasz nincs, mint ahogy nincs itt semmiféle maszkulin, nagyképű fogadjisten sem, csak bárgyú vigyor, tele gatya, meg rettegés. Mert szar dolog a bot rosszabbik végén állni!
Lesz mit szokni, mert ez csak a kezdet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.