A nem létező barát

Felhívott egy igen kedves barátom, a segítségem kérte. Mivel álmomból ébresztett az éjszakai munka után nem értettem egészen tisztán elsőre. Merthogy azt mondta a telefonba, hogy ő nincs.

Elsőre azt hittem, rémálmomban vagyok, valami nagyon furcsa helyre kerültem. Mondtam, alszom még kicsit, visszahívom utána.

Felébredve az első utam az ablakhoz vezetett. Ugyanaz a ház látszott szemben, mint eddig. Megveregettem a vállam, csak én lehetek ilyen idióta, aki nem létezővel beszélget álmában. Aztán megnéztem a mobil híváslistáját...

Ott volt a hívás, amit fogadtam is.
Felhívtam azonnal:

• Figyu! Azt álmodtam, hogy felhívtál és azt mondtad: nem létezel. Ilyen hülye is csak én lehetek!
  
  
• Felhívtalak és megmondtam, hogy nem létezem. Hosszabb történet, nem is tudom hol kezdjem, de megpróbálom összerakni:

Úgy egy évvel ezelőttig nemigen voltak körülöttem komolyabb problémák azon kívül, hogy nem egyszerű a megélhetés. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, akivel egymásba szerettünk. Össze akartunk házasodni. Nem tehettük, mert kiderült: a lány a nagyanyja gondoksága alatt van, amit nagykorúságával nem szüntettek meg.

A család és a helyi gyámügy közös erővel növelte köztünk a feszültséget, végül szakítottunk. Voltak a dologban igen gyanús momentumok, de illetékesnek kéne legyek ahhoz, hogy kinyomozzam a valóságot.

Ám eljött a nyár és vele egy barátom esküvője. Igen érdekes módon az esküvő után bejelentkezett a helyi gyámügy, hogy az asszony rokona gyámsága alatt van, vissza kéne költözzön, sőt ú.n. gyámszámlát nyisson, amire a fizetése érkezik, hiszen nem ért a pénzhez (pénztáros a munkahelyén) így a jövedelmét a gyámja kell kezelje.

Ez az utóbbi ügy most van elsőfokú döntés alatt, a döntést az ifjú pár kérése miatt a megyeközpontban azonnal felülvizsgálják. A döntés előtti tárgyalásra beidéztek tanunak.

Ha ez nem történt volna, lehet még mindig azt gondolom, hogy létezem...

Időközben tudod, hogy történt némi apró nüansz: a csatornázást úgy oldották meg itt helyben, hogy távollétemben betörték a kaput, kiszaggatták az udvaron az összes gyümölcsfámat mire hazaértem, mert a tervező úgy döntött: a csatorna miatt nem bontják meg az utcát. A szomszédaim ugyanúgy jártak. A jegyző szerint nem normális, hogy emiatt tiltakozunk.

Múlt héten meg ugye bementem az Önkormányzatba kiváltani az őstermelői igazolványt. Amire azt mondták: „Az magának nem fog menni! Menjen át a gyámügyre!” Mikor átmentem közölték: elintéznek nekem elmeállapotomra tekintettel havi 25.000,- forintos állandó segélyt, ne akarjam én a meglévő kicsi földem művelni...

Mivel mindennaposak voltak az atrocitások fel se merült volna bennem összefüggés, ha ez a tanuskodás nem lenne. De van. Elővettem a személyimet is miatta, mert tudtam mostanában jár le. Így is van. Még két napig érvényes csak. A jövő hét pénteket már nem élte volna meg.

Bementem az Okmányirodába. Lefotóztak, adtak csekket, befizettem. Visszamentem adtam a papírokat, még az eredeti anyakönyvi kivonatom is nálam volt, mert úgy emlékeztem kell.

Nézi a hölgy az irataimat, nézi a számítógépet, nézi a személyi számom a lakcímkártyáról, majd a következőt mondta:

„Uram! Ön nincs benne a rendszerben. Se a személyi igazolványa, se az anyakönyvi bejegyzése. Az ön által bemutatott iratok alapján egy ........ sorszámú személyi igazolványt (azt kaptam 14 évesen) találtam. Én nem tudok mit tenni, nézzen utána, mi történt! A megtalált igazolványnál úgy látom, tavaly szeptemberben törölt onnan valaki valamilyen bejegyzést.”

Végiggondoltam tényleg nem létezik. Nem lehet őstermelő, nem mehet dolgozni, semmilyen ügyét nem tudja elintézni. Nem veheti fel a fizetését miután lejár a bankkártyája, mert nem tudja igazolni magát. Halálra ítélték. Ha nem ő lenne az életben nem keveredik ki ebből aki ilyen helyzetbe kerül.

És érted bakker?!
Ő nézzen utána...
Ő, aki a tavaszi választásokkor még megvolt.
Ő, aki lehetne az ezeréves Mari néni a szomszédból, aki nem is érti mit mondanak neki.
Ő aki nem tiltakozhat, ha házát, földjét elviszik.
Ő akinek elvihetnék a gyerekét ha lenne, hiszen a gyereknek nincs hozzátartozója...

Lehet azért, mert a környéken túl sok a gyámság alatt tartott fiatal felnőtt, aki mondjuk árván maradt és az öröksége már rég eltapsolva az illetékessel közösben. Lehet száz más ok is. De az biztos: nem ő az, aki meghunyászkodik csak mert valaki megtalálta a törlés gombot.

---

Pontosítok: 2015. január 14., Magyarország.

Ahol egyesek szerint a nagyravágyás nélküli tisztességes munka elég a megélhetéshez és a boldogsághoz.

Kérdem: azok az egyesek mit tennének ilyen helyzetben?
Még kérdem: kinek van ötlete, hogyan lehet újra létezni? Persze gerinccel.

---

2015. január 15. változás: a szomszédos megyében sikerült kideríteni, hogy a születési anyakönyv bejegyzései mégiscsak megvannak, így oda mehet új személyi igazolványért holnap. Remélem sikerül.

2015. január 16. változás: a saját megyében az adatokat nem találták, a szomszédos megyében egy előző adatmentésből (bárhol az országban elérhető) sikerült helyreállítani az adatait, kézbe adták az igazolványt...

A történet folytatása ezen a linken található.