Konok Péter: Bencsik András álma

Bencsik András pártlapírót álmában maga elé idézi a Párt Ideológiai és Gazdasági Bizottsága:

Kérem szépen én sosem voltam kommunista
(mi sem voltunk azok, Bencsik elvtárs)

nem szerkesztettem a pártrovatot
(csak aláírtad a neved, Bencsik elvtárs)
csak aláírtam a nevem a becsületes nevem
(szép, becsületes neved van, Bencsik elvtárs)
és én 1990-től jobboldali vagyok
(mi is azok vagyunk, Bencsik elvtárs)

újságokat írok csupa magyar meg demokrata meg hírlap meg szkítia
hát hol van az a híres kommunizmusom, he?
(ne izgasd fel magad, Bencsik elvtárs)

sose voltam párttag se, az sem igaz
(a Párt mindig mögötted áll, Bencsik elvtárs, keze a válladon, a hajadba dúdol)
és különben is fiatal voltam még és becsvágyó
(te vagy a Párt, Bencsik elvtárs, és mi vagyunk a Párt, Bencsik elvtárs,
és a nagy vadászatok, és a földbérleti jogok, és a trafikok, és a Horthy-szobrok,
és a titkos atomerőművek és a kitiltott hajléktalanok, ez mind-mind a Párt)
és Rákosi elvtárs is a Párt és Horthy elvtárs is a Párt
meg Tisza István meg Haynau elvtárs is meg
(kezded végre megérteni, Bencsik elvtárs)
mi vagyunk a Párt és örökkévalók vagyunk és én büszkén kimondom hogy
ÉLJEN A PÁRT! és őszintén hurrázom
(üdvözlünk itthon, Bencsik elvtárs)
és végre önfeledten szagolgathatom bajuszomban
a történelem belakott, fennkölt seggszagát
(igen, Bencsik elvtárs)
és a Párt emlőjét szopom gőgicsélve
(kiszáradóban az emlő, Bencsik elvtárs)
jaj, de hogy töltekezzek kövérítő teje nélkül?
(most bizonyíthatod, Bencsik elvtárs, az eltökéltségedet)

hát nincs más választásom?
(sosem volt más választásod, Bencsik elvtárs)