- Semmit, Spiclinger nertárs! Csak V-betűt vetettem magamra a Nemzeti Ebédimához.
- És mit rejteget ott a püffedt, nikotinfoltos ujjai között? Mi az a csipetnyi fehér por, ha szabad érdeklődnöm?
- Ez? Csak egy kevés kokain…
- Ne viccelődjön itt nekem, Kovács, mint a Deutsch méltóságos a nemzeti szociális médiában! Mutassa csak! Ez bizony só. Nincs mit szépíteni.
- Bevallom. Gondoltam, kicsit megízesítem az ételt…
- „Gondolta”, mi? Mert csak úgy gondolkozgatunk… az egyénieskedő kis agyunkkal… Tudja maga, mi a mai menü? Hogy mit tesz ma a maga tányérjába a Haza?
- Ööö… pont úgy néz ki, mint a tegnapi.
- Krumplileves! Lévai nagyasszony pompás receptje! És tudja maga, mit mondott a krumplilevesről a mi Vezetőnk?
- „A krumplileves legyen krumplileves!”
- Maga, Kovács, már megint keveri a dolgokat. Gondolom, nem véletlenül. Vagy csak elaludt a szemináriumon. „A krumplileves legyen nemzeti krumplileves!”, azt mondta.
- Elnézést. De mi a különbség?
- Hogy ebben nincs krumpli! Abból barackpálinkát főzünk, orosz exportra. Cserébe orosz barátaink nekünk adják az atomhulladékukat. Maga is az ő kiégett fűtőelemeik mellett melengeti az ellenforradalmi testét!
- Hát éppen ezért, egy kis só… mert hát ez így csak egy csajkányi hideg víz, ugye… bár annak persze nagyon jó…
- Az a baj magával, Kovács, hogy még mindig hályogot vet a bamba szemére a balliberalizmus. Nézze csak a falon az Alaptörvény idevonatkozó passzusát: „A Nemzeti Krumplileves Magyarország szimbóluma. Megváltoztatása, szidalmazása, ócsárlása és bármiféle megsértése bűncselekménynek minősül.” Mit csináljak most magával? Ilyesmiért akar Építőtáborba kerülni? A dekadens ínyenckedése miatt? Ne legyen gyerekes!
- Igen, Spiclinger nertárs, nekem gyermekeim vannak… kérem…
- Tudom. És hogy lássa, milyen nagylelkű is a mi Rendszerünk, most az egyszer megússza szóbeli figyelmeztetéssel. A sót elkobzom. Adja csak ide… hoppá… milyen ügyetlen maga! Hát nem meglökte a kezem, én meg véletlenül beleszórtam a saját levesembe? Most ehetem ezt az ízesített, nyugatias löttyöt. Nehéz szolgálat az enyém, nehéz szolgálat… Na, nertársak, vége az ingyencirkusznak! Kanál a kézbe, szürcsöl, csillogó szemmel felnéz, elismerően mormog: „Emmán döfi! Egyre jobb!!!”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderáltak, jóváhagyás után lesznek láthatóak.